A Bónusz Fesztivál hosszú évek óta ad teret az elektronikus zenének Magyarországon, viszonylag színvonalas keretek közt. Idén 4 stage is volt, 3 beltéri (techno, house, trance) és egy kültéri, magyar lemezlovasokkal. Nekem személy szerint első Bónuszom volt, a trance arénából ki sem dugtam az orrom csak reggel, szóval ez a beszámoló teljes egészében a hármas számú Trance arénáról fog szólni.
A jegyárak kedvezőek voltak, leginkább elővételben, cirka 40 DJ-ből választhatott a nagyérdemű az este folyamán, ilyen szempontból mindenképp megérte az 5-9 ezer forint beugrót. A Hungexpohoz már viszonylag korán kiértünk, fél tízig elütöttük az időt a trancefamily néhány oszlopos tagjával, utána irány a kapu, detektorozás, jegy átváltása belépőre, 15 perc alatt benn is voltunk, annyira sokat nem kellett várni. Természetesen ne is hasonlítsuk a dolgot az ASOT 450-hez, az nagyon jól meg volt oldva. Hologramos matrica a leolvasóba bedug, biztiboy átmatat, detektor, 3 perc alatt benn voltam. Bárcsak minden nagy eventen így menne a bejutás, de ne legyünk telhetetlenek. Azért egy karszalagot elfogadtam volna, legyen valami kézzelfogható emlékbe, hát mindegy.
Jól voltak elhelyezve a pavilonok, senki sem tudott eltévedni, irány is egyből a 3-as stage, ruhatár. Néhány szó magáról a csarnokról: összességében közepes . Volt csili-vili cigis pult, még sérót is tudtál magadnak lövetni, de normális hangtechnika? Ááá, minek az. Néha olyan szinten mellékevertek a hangmérnökök, hogy sokan fizikai fájdalomra panaszkodtak az éjszaka folyamán. Én szűrős fülhallgatót használok épp emiatt, de arról majd később írok egy szösszenetet. Ami a fénytechnikát illeti: hát-hát, egy árva lézert nem adnak egy ilyen kaliberű trance bulira? Újabb fekete pont, de az este hangulata szerencsére minden gyermekbetegséget kárpótolt. Az italpultnál viszont a kiszolgálás gördülékeny volt, az üveges sör azonban nem kevés bajt okozott, remélem senkinek sem állt bele a lábába semmi a törmelékből, szépen be volt hajigálva a szemét az oszlopok tövébe, hát gratulálok a szervezőknek még egyszer. A helyszín miatt mobil WC-k voltak felállítva, inkább hagyjuk is ezt a témát. Na de kanyarodjunk is vissza a zenéhez.
PolePosition Atis és Fresco már nyolctól a pult mögött voltak, a szett végére értünk be. Amit hallottunk, abban hiba nem volt, de én már sajnálom hogy mindig felvezetők, kicsit lehetne őket hátrébb rakni a lineupban, ennél többet érdemelnek. Na sebaj, lesz majd Sound of Cream hálistennek annyi mint a fene, ott majd villantanak. Tíztől jött DJ Observer, a Global DJ Broadcast hallgatóinak ismerős lehet a neve, nem egy agyonhype-olt DJ, de aki ismeri a munkáit az jó véleménnyel lehet róla. Az első órája nekem elég lötyögős, progos volt, legalább tudtunk közben dumálni, fotózni etc. A második órában már kezdtünk beindulni, egyik bomba amire emlékszem Yuri Kane Right Back-je volt, Anton Firtich remixben, hát éneklősen ugrálós a történet, felrázta a népet annyi szent. A szett végén jött néhány saját és coop nóta, és máris éjfélnél jártunk, amikor is megjöttek az Above & Beyond-os srácok. Sajnos Jono Grant nem volt itt, ahogy az turnékon lenni szokott, de így is nagyon örültünk hogy 4 év után újra nálunk jár a világ egyik legnevesebb csapata. Hatalmas üdvrivalgás fogadta őket természetesen, még talán ők is meglepődtek kicsit ez a néhány száz fő mennyire örül nekik! :D
Az első óra azt hittem valami limonádé lötyimötyi lesz. Nagy francokat. Első óra eltelt gyakorlatilag két perc alatt, telefon kézben, fotó-videófelvétel ezerrel, közben őrjöngés. Odaszólok egyik kollegának: „ha ez így folytatódik, nekünk fakereszt lesz reggelre!” Sokat nem tévedtem végülis. :D Paavo kihozta a maximumot a vizuálból, noteszen keresztül tartotta a kapcsolatot velünk, üzenőfalként használva a hátuk mögötti LED falat. Egyszerű de nagyszerű, ötletes volt! Hogy néhány zenét említsek a szettből: Sirens of the Sea, Chase the Sun, Wippenberges 100, Air for Life, Super8-éktől Empire, Sushi, Yeke-Yeke, Can’t sleep és még sokan mások. Külön kiemelném, hogy felhívták a pult mögé Sunny Lax-et egy szám ereéig, kicsi országunk Anjunaföldön híres producerét, nemes gesztus volt, személy szerint nagyon örültem az ilyen jellegű promónak, de úgy érzem, ezzel nem vagyok egyedül. Olyan két óra magasságában megjött az On a Good Day Metropolis edisönben, telitorokból, szívből-lélekből énekelve, a francokat, üvöltve! Este abszolút fénypontja, hihetetlen jó volt. Itt gallyra vágtam magam, félidő, szieszta. Cirka 20 perc után vissza be a sűrűjébe, és tombolás a végéig. Előkerült a magyar zászló, meglengették a fiúk szépen, újabb dedikálás a sok szép helyet látott magyar lobogóra, boldogság. Utolsó zakaszban csupa A&B sláger: Good for Me, Thing Called Love és Alone Tonight. Az Above&Beyond bébis rész nagyon ötletes volt, mindenki üvöltve gratulált a büszke apának, és bizony megtanítottak arra minket Paavoék hogy az életet az ilyen kis dolgok teszik igazán naggyá, mint ezek a pillanatok. Van benne valami, est másik nagy flash pillanata volt ez a momentum. Négy óra és felejthetetlen pillanatok, pacsizás és tiszteletadás után átadták a srácok a pultot Alex MORPH-nak, hisz várt még ránk két óra őrület. Csak rá kellett nézni az emberre, maga Alex, erre rá a gorillás póló meg a McDonald’s baseball sapka. Nem hiába, ennyi idő után a trance szcénában mindenki megőrül. J
Above-ék szettjét ki kellett pihenni, kerestem is egy helyet a gyengélkedőn a szétcsapott arcok között. Még itt is sikerült meglepetést okoznia az estének, ugyanis Linnea Schössow pont mellém ült le egy nagyon kedves ismerősével, úgyhogy bemutatkozás, rövid beszélgetés, közös fotó, ölelkezés, boldogság, annyira közvetlen volt, hogy csak néztem, körülbelül mintha ezer éve ismernénk egymást, haláli forma. J Nem felejtős élmény ez sem.
Fél öt körül vissza Alexhez, kezdett kilábalni az első fél óra lustaságából, jöttek az igazi morfikus dallamok. Audrey Gallagher vokáljával a This Night újabb döfést vitt be, nem kiállás, repülés a korláton, Tika mesternek az éjszakára repülési engedélyt kellett volna kérni, nem értem egyszerűen hogy lehet 6 órán keresztül elöl tombolni a korláton, mindenféle segédanyag nélkül természetesen! Ilyen ez a trance szakma kérem, hogy egy klasszikust idézzek. ;) Öt órától elszabadult a pokol, jobb oldalt álltam egy velem egyforma magas de kétszer olyan széles mélysugárzó eszköz mellett, nem éreztem semmi mást csak hogy fújja le a zene rólam a nadrágot, morzsolja a tüdőmet, masszírozza a dobhártyámat, én meg két kézzel, nagy betűvel PUMPA! Eszméletlen, két hullám között kicsit nekidőltem a korlátnak, hogy ne halálozzak el végelgyengülésben, de azért Thrillseekers – Synaesthesia (Alex MORPH mix)-nél fel az égbe, erőm nem volt már de azért teli torokból ordítás és pumpálás! Ilyenkor érzi az ember hogy mi is az a trance, mi az, amit csak érezni lehet, amihez nem kell semmi más, csak Te és a Zene, amit nem tud megérteni az emberek nagy része. Alex MORPH hat órára kivégzett minket és néhány fotó után átadta a helyet Sterbinszkynek. Jobbnak láttam ha szétment lábaimat inkább kímélem, pihenek és megyek haza. North State Norbival és Kiddyvel még kicsit dumáltunk, hét óra előtt vánszorgás haza négykézláb.
A szervezési hibákat kárpótolta a mindent átható családias hangulat (trancefamily, én így szeretlek <3), az epekedve várt DJ-k és a felejthetetlen, apró élmények. Első Bónuszom volt, abszolút nem csalódtam, sőt, hatalmas élmény marad ez az éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése