Jön a november, trance bulikból nem lesz hiány ebben a hónapban. A top lemezlovasokat felvezető buli volt a tegnapi Sound of Cream az ausztrálok fiatal tehetségével, TyDival. Ennél jobb felvezetést viszont kívánni sem lehetett volna.
Nyolctól tízig könnyen elütöttük az időt mindenféle random baromsággal, kisebb bolyongások után végül odaértünk a Prestige-hez. Ott tovább folytattuk a hülyeségünket, összefutottunk Tomsáékkal, találkoztam végre Shelbbel, fél 11 körül el is foglaltuk a helyet. Magáról a klubról: igényes, dekoratív, a ruhatár ingyen volt (nem azon a pénzen gazdagodik meg az ember de azért jólesik), nem túl nagy maga a terem (olyan 2-300 főt azért befogad), sok ülőalkalmatosság, budapesti viszonylatban kedvező árú italpult, szép fénytechnika és dekor (jó, kicsit csicsás, de istenem), jó hangtechnika. Teljes mértékben elégedett voltam a hellyel. :)
Poleposition warm up szokás szerint nyitástól éjfélig, szépen-lassan meg is telt a klub, az utolsó részen már teljesen partiképesek voltak az emberek, a MEM-Forza gatyába rázott mindenkit. TyDi 11 körül jött meg, dedikált karszalagot/telefont/pólót, készült vele ezer meg egy kép, lepacsizott vele az egész banda, nagyon közvetlen volt, persze ezt a közvetlenséget csúnyán ki is használtuk a folyamatos rohamozással. Atisék után Antoos vette át a harcra kész bandát, fél órát játszott, nem volt keccmecc, egyből slágerek: BT - Emergency (Marcus Schössow remix), Medina - You and I (Dash Berlin remix), kegyelemdöfésnek Emerytől a Sanctuary, természetesen kórusban. Egy 30 körüli úriember meg is kérdezte tőlem kik is ezek a DJ-k, hol szoktak játszani, mondtam is neki hogy for more info check www.soundofcream.com. Avatatlan füleknek is tetszett, akkor már rossz nem lehetett!
Fél egykor állt a pult mögé TyDi, három órás szettjét panasz nem érheti. Tenishia - Flesh 2010 volt a nyitó track saját mixben. Ezután nem sokkal jött a dal amit nagyon-nagyon vártam, az Airplanes rádiós sláger Stoneface & Terminal-féle, zúzós This Momentjével mashupolva. TyDi's Shooting Star Concpet a fantázianeve ennek a nem mindennapi tracknek, emlékszem mikor nyáron legelőször meghallottam egyből kiverte a biztosítékot. Most sem volt ez másképp, sőt! A hangulatot csak fokozta hogy a kezdés után körülbelül egy fél órával Tyson már a pulton állt és biztatott minket agyunk eldobására. Á, hátborzongató volt élőben az a dal! Rengeteg sláger pörgött az este: Vanilla, Dogzilla - Frozen, You walk away (jesus christ, milyet szólt az is!), Every Other Way természetesen AvB remixben, Find Yourself TyDi remixben, Opera of the Northern Ocean Phynn remixben, Not giving up on love, meg fene se tudja mi még! Az este egyértelmű fénypontja az I See You (Cosmic Gate remix volt). Épp az este folyamán beszéltünk róla, hogy egy ideje azért már járok ezekre a trance bulikra, hatalmas kedvencem az idei zenék közül, plusz eleve Cosmic Gate egyik nagy kedvenc, de egyszer sem halottam eddig banzájon. Erre nem benyomta a kis rohadék? :D
Amint meghalottam, OMG fej, és fúrás be középre ordítás, csápolás. Mire kezdenék feleszmélni, Tyson kománk fogja magát, kipattan a pultból és felsöpör a lépcsőn, nagyon sietős dolga lehetett! :D A kiállásra pont visszaért, szépen ritmusra zongorázás, utána meg roló le és hadd szóljon! Ó hát az nagyon komoly volt! Pacsi megint, na mondom komám, ezt nagyon jól tetted! :D Olyan mértékben kitomboltam magam hogy vissza kellett fogni a tempót, kicsit pötyögősebbre vettem, ki is mentem az elejéből, nem tartok fel senkit. TyDit visszaskandáltuk még egy dalra a szettje után, levezetőnek pörgette idei nagy slágerét, Audrey Gallagher édibédi hangjával a Calling-ot. Egyszer olyan szívesen megnézném hogy jön ki abból a nőből az a hang, eszméletlen! Végül is Tyson barátunk fél négy körül adta át a pultot a rezidens Tebronnak, de TyDi után érdemes volt inkább leülni kicsit szusszanni. A kis pihenésnek nagy punnyadás lett a vége, húsdaráló üzemmódba se volt már kedvem visszamenni a dancefloorra, úgyhogy el is indultunk haza.
Egy dolgot hagytam ki: a közönség. A Wippenberges SoC-mel ellentétben újra a szokásos színvonal, mindenki jó arc, lökdösésnél/taposásnál/könyöklésnél sűrű bocsánatkérés, feszítő barmok sehol, kiállásnál mindenkinek a keze az égben, csillagos ötös ennek a közösségnek, halál komolyan, öröm ilyen emberek közt szórakozni. Arról nem is beszélek hogy megint belebotlottam Linnea-ba, kicsi a világ, de hogy ennyire? :D
Aki nem jött el, az szánhatja-bánhatja, aki pedig itt volt, garantáltan megkedvelte az ausztrálok fiatal tehetségét. Jövő héten szerény személyem legkegyetlenebb idei hétvégéje, Gareth Emery, Marco V és az első Transmissionöm! Alig várom! :)
See you soon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése