Tavaly decemberben kaptuk a hírt, hogy a progtrance régi nagyjai, a Cosmic Gate ellátogat hozzánk, ráadásul Emma Hewitt kíséretében. Nagyon megörültünk a hírnek, nekem személy szerint ők is azok közé a producerek közé tartoztak, aki még nagyon régen lopták be magukat a szívembe és billentettek az elektronikus zene ezen irányába. Exploration of Space, Fire Wire, The Truth, Drums – csak hogy a legnagyobbakat említsem. Vártuk is őket nagy hévvel, számolgattuk a heteket, április 29 közeledtével már mindenki tűkön ülve várta Nic és Bossi első fellépését hazánkban, egy szóval mindenki nagy elvárásokkal, de nagyon pozitívan állt a bulihoz. Többé-kevésbé meg is kaptuk, amire éheztünk.
Délután készülődés, kora esti meeting az egyre bővülő #trancefamilyvel, ahogy gyarapodtunk, úgy nyílt ki egyre szélesebbre az állatkert kapuja, hozta a formát gyakorlatilag mindenki, rengeteget dobott az este hangulatán az alapozó meeting. Villamossal indultunk a kozmikus kapu meghódításának, ahogy GT kollega fogalmazott. A partivillamoson nem kis kavarodást okoztunk, eszméletlen állatok vagyunk, de az sosem probléma! Tizenegy előtt meg is érkeztünk az Up!-ba, ahol a szokásos kellemes fogadtatás várt minket, a csili-vili lifttel, nomeg Timiék örömére a bizonyos „liftes sráccal”. :D A hely maga sokat nem változott, egyedül a pult és a dühöngő eleje közti bárrész volt kitöltve egy dobogóval, Emma kisasszony tiszteletére. Új, szebb lézer volt a klubban, a hangrendszer viszont továbbra is karcsú. Ez az egyetlen hátránya ennek a helynek, összességében viszont a legjobb helyszín, ahol eddig volt SoC.
Az estét Inpi kezdte, tőle várható bemelegítő, de egyáltalán nem langyos szettel. Nehéz lehet megtalálni az arany középutat egy kezdő szettben, neki sikerült, az emberek nagy tapssal köszöntek el tőle a szettje végén. Nekem személy szerint jobban tetszett a móka eleje, mint maga a fő fogás.
A két rezidens, Tebron és Antoos vette át a pultot éjfél után, eleinte lágyabb, szállós zenékkel, mint pl. a 2011-es ASOT válogatás lemez egyik nagy durranás, a Talk to Me Orjan Nilsen remixe, aztán olyan slágerekkel, mint a Man on the Run vagy a már-már himnusszá váló On a Metropolis Day, de a szokásos beteg Tebron-féle zenékből is pörgött pár darab. Zászlólebegtetés, Sound of Cream-es promóanyagok osztogatása, volt itt minden, mint a búcsúban. : ) A szett első felében kanapén heverésztem, második felére másztam be előre, jó helyet keresni magamnak az est fénypontjára. Háromnegyed kettő körül lehúzták a zenét, jött ugyanis az ausztrál szirén, Emma Hewitt.
Hatalmas dolog volt számomra élőben látni, egyik kedvenc vokalistám, gyakorlatilag az összes trance dala óriási, de a bátyjával alkotott Missing Hours nevű indie rock banda zenéit is nagyon szeretem, Emma hangszíne és megjelenése nagyon egyedi, talán ezért is robbant be akkora erővel és hirtelen az elektronikus iparba is. Kezdetnek a Waiting, hogy mindenki a fellegekben érezze magát, aztán a tavalyi év legkevésbé becsült vokál dala, a Live Forever, de elhangzott a Serge Devant féle Take Me With You is. Érzelmi fröccsöt megkaptuk tehát intravénásan, Emma szívem kicsit viseltes volt ugyan, a technika gerjedt, szóval maradt nekünk a playback, ami sokaknak csalódás volt, de nekem így is tökéletes volt, hogy Emma fél méterrel előttem szambázgatott és énekelte a pofánkba a Waitinget. :D Egyébként nagyon kedves és közvetlen volt, fél percenként nyújtotta be a kezét a tömegbe, én is legalább négyszer kaptam el - aranyos volt Emma, látszott rajta is az öröm. Nem mellesleg épp a buli napján volt a születésnapja, így többen is vittek transzparenseket, valamint az éneklősdi végén kapott egy szép csokor virágot és egy tortát is, nagyon baba volt. : ) Azt az egy dolgot sajnálom, hogy sóher voltam a VIP jegyre költeni, akkor lenne közös kép is, de nem vagyok telhetetlen, ez is nagy élmény volt!
Emma után jött Nic és Bossi, körülbelül kettő magasságában vágtak bele a három órás mixbe. Engem ez a szett most nem fogott meg tőlük, eleinte meg volt a varázs hogy „Cosmic Gate élőben te atyaúristen”, de ennek olyan másfél óra alatt szép lassan vége szakadt, fél négykor már nagyon nézegettem az órámat. Be kell vallani, kicsit untam. Voltak jó zenék, néhány igazi bomba, meg első sor környékén vergődtem, jól éreztem magam, de hiányzott valami. Kellett volna valami, ami feldobja a hangulatot az elején az égbe, majd ezt folyamatosan tartani, és a végén odabaszni. Én ezt vártam tőlük. Ehelyett nagyon lájti volt az első fél óra és utána sem estem hanyatt. Emma közben még visszatért egy Not Enough Time erejére, ez jó ötlet volt viszont. Voltak a szettben olyan popos vokálos zenék, amiket nem tudok hova tenni, az ő stílusukba nem hittem volna, hogy ez belefér. Szólt a Raging és még biztosan több nagy dal, de egyszerűen annyira nem fogott meg, hogy nem is emlékszem most címekre. Négy körül átadtam a helyem, mentem lazulni a többiekhez. Az utolsó fél órában pörgött a Fire Wire, Sun and Moon, Exploration of Space, végül ráadásként a tavalyi év legnagyobb feldolgozása, az Avatar főcímére írt I See You Cosmic Gate remixe, sajnos csak a zongorás betéttől pörgetve. Abból a slágerdömpingből kellett volna az elejére is, nem a végére hagyni mindent. Közepes volt a szett, nagyok voltak az elvárások, hát így jártam! :D
Ahogy vége lett a Kozmikus Kapu (vagy Kapufa? XD) szettnek, Tebronék újra a pult mögé álltak fél órácskára, jött is a bünti, egyből a Stranger to Stability Podium mixben. Mindenki egyből fel és boogie, hatalmas löketet ad az a zene, eszméletlen! Utána jöttek még GDJB slágerek: Forget About Us, 2099, Sky Traffic és Away. Fél hatkor vége lett a mókának, indultunk haza, Mikóék pedig Prágába az esti TranceFusionre! Ott is felléptek CG-ék és Emma is, többek között Dash Berlin, Shah, M&S54 és Sean Tyas társaságában. A Tyas szett miatt a szívem szakadt meg, de ugye ember tervez, az élet meg végez. :D
Összességében simán ér az este egy 7/10-es értékelést, a csapat rengeteget dobott a hangulaton, a hazai DJ-k hozták a szokásos színvonalat, Cosmic Gate pedig élmény volt, hogy élőben megadatott - a legjobb estéktől azonban messze volt ez idén. Legközelebbi móka a májusi TranceGiving Day, nemzetközi vendég lesz a két egyiptomi pumpabetyár, Aly és Fila, egy nem kevesebb, mint négy órás szettel! Jobb karokat előkészíteni, kegyetlen pumpafesztivál lesz!
