Sound of Cream with Dash Berlin

TyDi és Emery hazai szereplése után elérkezett az őszi szezon legnagyobb durranása: Sound of Cream a holland Dash Berlinnel. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, csak azt mondanám, hogy kétség nélkül a legeslegjobb klubos rendezvény, amin eddig részt vettem!

Kora este irány a Nyugati, ahonnan Babszival, Gabival és Gerivel irány a helyszín. Az UP! the Clubtól nem messze ütöttük el az időt kezdésig, Timi és Csilla hozta a szokásos formáját, ami a bemelegítést illeti. A nagyobb társaság csak olaj volt a tűzre, elszabadult a baromság lavinája mindenféle szinten. Tíz órára már teljesen meghaltunk a röhögéstől, de ott volt a tudat, hogy még csak most jön az est sava-borsa. Így is lett természetesen, muhaha. :D

A klub előtt pózolgatás-fotózgatás ezerrel, mindenki teljesen felspanolva, fél tizenegy körül irány befelé, jegybeváltás. Gyorsan ment minden, szerencsére nyitáskor még nem volt sor egyáltalán, hamar a klub liftjében találtuk magunkat. Pici tüske a sima kék karszalag, egy Dash Berlin logó szépen mutatott volna rajta, nem baj, úgyse a karunkat fogjuk nézegetni. A lift egyébként egy érdekes pontja ennek a pofás kis szórakoztatóipari egységnek: nem hiába UP! a hely neve, a lift segítségével mehet fel az ember a negyedik emeletre, ahol maga a klub található. A lift szép tágas, tele kis monitorokkal, hangszóróval, virágmotívumos-tükrös felülettel. Visszafogottan stílusos megoldás, ráadásul egy kellemes alaphangulatot is adott az estéhez az éppen akkor döngicsélő Waiting és a monitorokon kedvenc fehér rucijában szaladgáló Emma drágánk. Fless. :)



Meg is érkeztünk, Antoos bemelegítő szettje alatt elégedett vigyorral az arcunkon térképeztük fel a helyet: kényelmes, elkülönített ülőhelyek oldalt, lépcsőzetes padok a pulttal szembeni hátsó részen, szolid fények, egy aranyos kis lézer, korrekt hang, táncos lánykáknak kicsi emelvény, a klub egyik felét átívelő italpult, átlagos fővárosi árakkal. A VIP rész kicsit faramucin volt kialakítva, de ez minket nem érintett természetesen, a veretős arcok közé tartozunk (Tikával egy csapatban, ne viccelj már, biztos ott fogunk fent állni :D). Lényeg a lényeg: a helyre panasz nem lehet, se nem giccses, se nem puritán csapjuk-szét-magunkat-tanya, minden tökéletesen a helyén, példásan jó. Szóval a warmup: Antoos egyedül kezdett, majd Tebron csatlakozott, szokás szerint emelték az este fényét, míg meg nem telt a klub. Pörgött Susanatól Closer, McShulz - Surreal, Vanilla, kedvenc gyülekező dalom, az Arnej-féle They Need Us, majd zárásként az On a Good Metropolis Day, természetesen telitorokból üvöltve. Bitang kis bemelegítő szett volt, megint úgy éreztem, mint Emery előtt: ez bemelegítő? Heh, atom szett volt! De ennek természetesen csak örülni lehet, már a felvezetésben beindul az ordibálás-ugrálás. :D



Fél egy környékén megjött egyetlen Bercink, a klub egy emberként skandálta a nevét szép hosszasan, közben a Waiting egy nyugodt intro mixben – megfizethetetlen, egyszerre van az emberben a tépjük-szét-a-világot meg a jézusisten-ezt-nem-hiszem-el érzés. :) Természetesen a bűvös szónál poti leteker, nép magából kikelve ordibál, Dash barátunk meg fogja a fülét és vigyorog mint a tejbetök. Magyarországon ilyen fogadtatás egy toplistás külföldi sztár DJ/producernek…hát ez nagyon kellett, magyarokkal együtt egy jót énekelni és ünnepelni. Nade haladjunk, jött is a rövid intro után a Till the Sky Falls Down, hasonló a helyzet, mint az előbb. Nagyon közel áll hozzám ez a dal, nagyon jó érzés volt szívből kiénekelni magamból, a zsizsi a hátamon le-fel-le-fel. Naggyon meredek! Nemsokára jött a You and I, valamint a Never Said saját remixben, itt már hangelcsuklás volt néha, leírhatatlanul érzelmi állapotok. De mindenkinél, kezek az égben, szem becsukva ringatózás. Volt kötelező Sanctuary, ezúttal egy DB-féle Kidsos mashupban. El sem hittem volna, hogy ennyi trance buli lesz egymás után, ahol hallhatom! Hogy egy klasszikust idézzek: k.rva jóó! :D Ezután kis folyadékutánpótlás – közben ment a This Night, mi másban, mint Morph remixben, omfg – majd fúrás vissza be előre.



Exploration of Space – epic win, meghallottam és újra elszálltam/tunk jó messzire! Reverie alatt lelki gyönyör, az este legmélyebb pillanatai, ez a dal valami eszméletlen hatást tud kiváltani az emberből, kéz az égben és lúdbőr, mindenki ide-oda dől a nagy siklórepülés közben, hátborzongató! Volt még saját nóták közül Man on the Run, Waiting teljesben, Man on Mars remix, Janeiro. Még a Lethal Industry is felcsendült, Timcsinél instant vigyor fültől fülig, de ez alap,nem? :D



Kérem szépen ezután jött az amit csak reméltem, hogy a lengyel Sensation White szetthez hasonlóan nálunk is pörögni fog a Platinum Ben Gold mixben. Már az átkeverésnél hatalmas ordibálás, és kéz az égben, Dash is csak röhögött a fejem láttán, platinum-effekt! :D Hatalmas zúzda, kiállásnál ordítva az alapdallamot, kész, roló le, nincs semmi, vége volt mindennek! Az este egyértelmű fénypontja után átadtam a helyem a hölgyeknek, mentem hátra, amiért jöttem azt megkaptam, telibe a pofámba ráadásul, megérdemelt pihenés. Hátul kortyolgotva hallgattam a Lost Together szuper-mega-extended verzióját, nem tudom miért ment le kétszer egymás után, végülis mindegy, nagyon szeretem. Ezután Sun in the Winter, Morph remixben – ó de sajnálom hogy nem volt itt Armina, egyből eszembe jutott erről, 450-en is mennyire kapufa volt neki tőle – zárásnak pedig a Ramsterdam Deynhoven mixben. Dash barátunk kiosztott pár pólót, autogrammot, örömmel állt a közös fotók elé, nagyon közvetlen ember ő is. Egy közepes klubhoz képest szerintem maradandó élmény nemcsak nekünk, hanem neki is, hatalmas üdvrivalgás szett elején-végén, lelkes éneklősdi. A magyarok mindig is tudtak ünnepelni, ezt most ő is tapasztalhatta. ;)



DB szett után, fél öt körül irány fel a kanapé és punnyadás, még egy kispárnát is sikerült találnunk, kényelem a maximumon kérem szépen. Újabb nagy adag baromkodás után újra le, a Remember Love visszahozta az életbe a maradék bandát, majd egyik kedvencem, a 2099 után zárásként a megunhatatlan Stranger to Stability podium mixben. Tebron és Antoos kitett magáért a végén is, csak erő nem volt már. A Len Faki nóta annyira bepörgette a népet, hogy annyira azért nem akarózott a hazamenet hirtelenjében, de csak-csak elindultunk. Véget ért egy felejthetetlen este és ezt nem csak fényezésből vagy rajkodásból mondom, ez az este úgy volt tökéletes, ahogy volt. A hely, a közösség, az ismerősök, az ismeretlen ismerősök, a családias hangulat és a mindent átható eufória. Ősz végén sem maradunk trance nélkül, Shelb és csapata tárt karokkal vár mindenkit a Let There Be Light bulikon! Találkozzunk legközelebb is #trancefamily, ti vagytok a legjobbak! :)

Transmission 2010 – Future Cities

A cseh Transmission immár hetedik éve borzolja a közép-európai trance rajongók kedélyét, teret adva a térség egyik legszínvonalasabb arénás rendezvényének. Toplistás előadók, gyönyörű vizuáltechnika, precízen beállított hangrendszer, cirka 10-12 ezer ember – a siker gyakorlatilag garantált. Első Transmission amin részt vettem, de nagyon-nagyon remélem, hogy nem az utolsó!

Nyár közepén szivárgott ki az első név a lineupról: W&W. Első reakcióm nem volt kérdéses: menni kell! Hatalmas fan vagyok, legtöbb trackjük kedvenc, rádiós adásuk, a Mainstage szinte minden héten pörög nálam, ASOT 450-en pedig szétgyaláztak minket keményen, az egész turné egyik kedvenc szettje. A teljes lineup ősz elején került nyilvánosságra: Jaytech, Boom Jinx, Andy Moor, Markus Schulz, Sander van Doorn, Simon Patterson, W&W, valamint a látványért felelős Vision Impossible csapat. Az idei jegyárak elég drágák lettek a tavalyihoz képest: aki nem akart rizikózni és külföldi jegyirodán keresztül elővételben venni, meg kellett várnia a hazai nyitást, 14000 HUF körüli áron (ez a kinti jegyek középső kategóriája volt, természetesen az idővel arányosan nőttek a jegyárak, 800 koronától egészen 1300 koronáig). Részben ezért, részben pedig a 2010-es hazai fellépések miatt jelentősen kisebb volt az érdeklődés az este iránt. A tavalyi dupla partibuszos csapathoz képest összvissz 15 fő körül gondolta komolyan a jelentkezést, így az egységes út sajnos meghiúsult. A fórum oszlopos tagjai igyekeztek egy B-tervet megvalósítani, sajnos érdeklődés hiányában ez is kudarcot vallott. Nem kis bajban volt a fejem, október eleje óta itt pihent a jegy a polcomon, erre vártam nyár óta, ne menjem már levesbe az egész. Az utolsó pillanatokban, de sikerült megoldani a legkényelmesebb megoldást: irány kocsival.



Szombat éjjel 5 óra alvás az előző esti Emery-féle móka után, kora délután indulás az egészségesen beteg kis csapatunkkal. Sok baromkodás, rengeteg klasszikus trance dal felidézése, sztorik régi idők nagy banzájairól a tapasztaltabb versenyzőktől, a cseh sztrádán nonstop zakatolás a szabályosan huplis aszfalton, érkezés a prágai O2 Arena elé fél kilenc körül. Gyors pizzázás egy kis étteremben a környéken (szabolcsi formámhoz híven egy fillért nem fizettem, de én ettem a legtöbbet xD ), tíz körül vissza a helyszínre. Gyors jegyellenőrzés, detektor, két perc alatt benn voltunk. Tanulni kellene a magyar szervezőknek a csehektől, rengeteg kapu volt, maximum 3 ember állt előtted a sorban. Puty körbevezetett minket az aránéban, első pillantás a ránk váró izgalmakra: csodaszééééép! :) Lézerek, fények, LED-falak, elöl és fölöttünk egyaránt. Minden névhez készült egy látványos bevezető vizuálshow: Future Cities, vagyis a jövő városai volt a tematikája az estének, így ehhez illeszkedtek a kivetített effektek és a táncoslányok ruhái. A témák: Tokió, Moszkva, Rio de Janeiro és Las Vegas a jövőben. Mindkét oldalt négy-négy gyönyörű lányka, csodaszééép! :D A küzdőtéren 6 italpult, az emeleti körfolyosón olyan 20 méterenként egy gyorséttermi pult, abszolút átlagos árakkal (némelyik hazai klub drágább, ezt ki kell emelni).



Ezután húzás le, mert Andy Moor már nagyban pakolgatta a slágereket: She Moves, a híres Right Back pillanat :D, Right Escape mashup, Calling, Yeke-Yeke, See the Sun, csupa vidám zene a brit lemezlovastól. Közben találkozás Szonjáékkal, neki egy hely foglalása első sorban, mert ki jött Moor után? Bizony a Transmission oszlopos neve, Markus Schulz, az idei Future Cities himnusz szülőatyja. Intro mixben pörgött is, nem kis élmény volt! Rengeteg kemény Markus fanboy és fangirl, keményen aprítottak, inkább ki is mentem az elejéből, gondolva veszek egy pólót emlékbe. A kedves infopultos csajtól megkérdeztem, merre keressem a merchandise bódét, erre a válasz: There! Oké bogaram, végülis kör alakú aréna, egyszer csak odajutok, ahova kell. :D Bejártam az egész szintet, sehol semmilyen hivatalos Transmission merchandise sátor, szomorúság. Ezért megérte kimaradni a McShulz szett első feléről, sebaj, go vissza! Az Opera of the Northern Ocean pörgött mikor visszaértem, a hátralévő időben csupa-csupa kiváló GDJB nóta: Sky Traffic, Found a Way JOC remixben, Rain, Final Cloud, Language, szett zárásaként egy klasszik Schulz mixben, a Kernkraft 400. Hátrébb álltam a szett alatt, gyönyörű volt a lézershow, természetesen az ő másfél órája kapta a legnagyobb támogatást vizuál terén.



Következő emberünk az estén az egyik legsokoldalúbb arc az EDM-ben, Sander van Doorn. House, Tech, Minimal, Trance és ezek több árnyalatában tud nagyot alkotni a holland úriember, nagyon-nagyon örültem hogy élőben láthatom őt is. Aznap sem volt ez másképp, számomra az est fénypontja volt az ő szettje. Sikerült eljutnom egészen a második sor környékéig, valahova két zászlós SvD rajongói csapat közé, csak úgy lebegtek a piros-fehér cseh zászlók! Nagyon tudnak örülni a csehek, barátságosak, amikor valamit hablatyoltaki és a sztenderd „áj szpík onli inglis, ájm from hángöri”-t válaszoltam, kezet ráztak és csak mosolyogtak. Jó érzés ez, több nemzet együtt örömködik azokra a zenékre amiket nap mint nap hallgatsz, hatalmas élmény :) Mivel elöl álltam, még a lángeffektek melegét is érezni lehetett! Juuuuuj! :D

Visszatérve a szettre, szokásos SvD stílus: Hymn 2.0, Orjan-féle Sanctuary, C’mon (hatalmas veretés, jézus!), Tweak Your Nipple Tiesto remixben, Daddyrock! Hatalmas tombolás, erre jött a This Night, mi másban mint Alex Morph remixben! LÚDBŐR, fel-le a gerinceden, szállás, hihetetlen érzés! Daisy alatt roló le, még Sander is csak röhögött mekkora állatok vagyunk! :D Utolsó három dal: Adagio for Strings, Find Yourself, Direct Dizco, finomabbnál finomabb remixekben! Szett végén a nagy sikert látván kis kedélyborzolás: fejhallgatót dedikál, kiáll középre, kéz az égben és be a tömegbe! Előttem álló srácoknál verekedés a relikviáért, kegyetlen beteg volt ezt az orrom előtt látni! :D Én inkább kimaradtam a mókából, kellett a testi épségem későbbre. Később egyébként láttam a büszke tulajdonost: Sander van Doornos póló, nyakában a dedikált fejes - legalább jó helyre került! :) Patterson szett előtt konfetti bomba, egyszerűen leírhatatlan, mindenki az ég felé, tárt karokkal a szállingózásban, plusz még forgó tűzijáték a központi tetőről! Srácok, komolyan mondom, ezt egyszer mindenkinek át kell élni, eszméletlen!



Simon Patterson szettje alatt pihenés a nézőtéren, videózás-fotózgatás, egy kis koffein utánpótlás. Szívesen lementem volna, ha a lábaim nem koptak volna le, pláne a tudatban hogy fél öttől zárásig a holland techtrance titánok jönnek. Néhány dal a szettből: Semper Fi, Forbidden City, Soulflyer, Latika, Taxi, kegyelemdöfésnek a kevéssé ismert, de annál zseniálisabb Tom Colontonio-féle Nighthawk. Vérbeli uplifing szett, csodás lézershow kíséretében!



Végre-valahára pedig eljött a pillanat, amit már régóta vártam: hajnali fél öt, Ward van der Harst és Willem van Hanegem a pult mögött! Lágy kezdésről szó sincs, bevezető dalnak egyik hatalmas slágerük, az Arena! Jesszus atyaúristen! Jó, át a tömegen, be előre! Addig furakodtam és pacsizgattam, míg ki nem kötöttem a korlátnál, gyakorlatilag teljesen szemben a DJ emelvénnyel! Hideg nem gyengén kirázott, hihetetlen volt, hogy ekkora mákom legyen! Csupa-csupa kedvenc dal, úgy kettő lehetett, amit abszolút nem ismertem és nem ugráltam és zongoráztam a ritmusra! :D Stranger to Stability podium mixben természetesen, SvD-féle Renegade, Mainstage, Damager saját remixben, Platinum Ben Gold mixben, az új W&W single, a Break the Rules és még sorolhatnám! Még leírni is szörnyű ilyen dalokat egymás után, nemhogy több ezer emberrel együtt hallani, két ekkora vadállattól! Végig, de tényleg végig velünk buliztak a pult mögött, kéz az égben, pumpálás-zongorázás-szeletelés, integetés nekünk, hatalmas formák ezek ketten! Az ilyen fiatal, dinamikus tehetségek kellenek az új nemzedék nagy nevei közé! Két meghatározó dal a szettből: Exploration of Space egy 2010-es remixben és az Alpha! Ordítva az alapdallamot, közben szeletelés, ugrálás, hát nem hiszem el mennyire nem vagyok normális! :D Egyébként úgy a szett kezdése után 20 perccel már retek szomjas voltam, de inkább visznek ki innen hordágyon, mintsem a legjobb helyet átadjam valakinek! :D Küldték fel a csajok dedikálni a pólóikat, egyik póló leesett a kordon és az emelvény közé, faszikám beugrik és szalad vele, egyből három biztiboy rá és uzsgyi kifelé! A legnagyobb poén, hogy miközben vonszolták ki a teremből, egyik srác az első sorban kitépte a kezéből a pólót! Nesze neked! :D Volt itt minden, mint a búcsúban. :)



Hatkor hatalmas taps mellett köszöntek el Willemék, véget ért a móka mára, oszolás kifelé. Végigtomboltam gyakorlatilag az éjszakát, de annyira extázisban voltam, hogy nulla fáradtság-álmosság, csak a lábam nem éreztem a helyén. Trance Energia kérem szépen, ennyi. Fél hét körül rövid csevej és pihenés után pedig irány Budapest. Nem igazán tudtam aludni a rengeteg élménytől, legalább segítettem ébren tartani a sofőrünket, jó kis ISOS 5 hallgatás közben. Egy körül már itthon is voltunk, a hazaút még az odaútnál is simább volt, ennyit tesz a jó társaság és egy jó este. :) Köszönet a csapatnak ezúton is, nélkületek ez az álom nem valósulhatott volna meg! Remélem, lesz még alkalmunk egy külföldi partin örömködni a trancefamily minél több tagjával! Következő esemény Sound of Cream Dash Berlinnel, hangszálakat izzítani! See you there!

Impulse with Poleposition, Gareth Emery and Marco V

Eljött bizony a hétvége amit olyan rég vártam: Emery élőben egy magyar klubban, másnap Transmission Prágában. A pénteki Impulse nem sikerült annyira lüktetőre, mint ahogy azt előre elképzeltem.
Tika mesterért ki a Népligetbe, Krisztián a Nyugatinál és irány a rendkívül ismert Daróci utca. Nem kis időbe került mire odaértünk, eléggé eldugott kis helyen van a Club Play, szégyen-nem szégyen még egy kis mobilos térképezés is kellett. A vicc hogy netes útvonaltervező szerint benéztünk egy buszmegállót, eggyel később szálltunk le, mégis így volt közelebb a placc. Vagyis lett volna, mert egy kedves biztiboy átirányított minket: inkább kerüljük meg az egész utcát ahelyett, hogy bemegyünk a klub melletti kis úton. Kell a hely a viájpíknak, értem én.
Laza 20 perc várakozás után nyitották is a kapukat, sátorokból épített folyosókon irány befelé, jegyellenőrzés, fehér kis karszalag és hopp benn is voltunk. Közben ismerkedés eddig csak virtuálisan és előző banzájokról ismert trancer arcokkal is, örömködés.  Maga a klub stílusos, sok kényelmes ülőhely, italpult kint, bent két helyen is, DJ pult viszonylag jól körbeállható, naaaagy VIP részleg a pult fölött és az emeleten. Szép hely, de valahogy sejteni lehetett, hogy az ez este nem arról fog szólni, amiről a legtöbb SoC például.
Poleposition „warm-up” nyitástól egyig, annyira nyitószett volt, hogy az egész este alatt itt éreztem magam a legjobban! Hozták a fiúk a szokásos színvonalat: Nothing but You, Empire, Not the Same, Vanilla, This Night, mindenféle tutiság volt éjfél után, fenn a kéz és mosolyogva énekel, igen! Eddigi legjobb felvezető szett tőlük, big lájk ezúton módon is! Kicsit TyDi afterparti feelingem támadt, szett végére hátranéztem és látom, hogy nem kicsit vagyunk tele, dicsak buksi. Egy környékén Gareth „Borosta” Emery vette át a helyet (nem is tudom ki hasonlította Tom Selleckre a Magnum PI-ból, jogos a dolog), széles bájvigyorral a fején. Először kicsit furcsa volt az a tipikus vigyor, végére már megszoktuk, de hogy minden fotón ugyanazt a hülye vicsorgós vigyort kell produkálni? Ejnye-bejnye Gareth! :D Szegény embernek a szettjétől sem dobtam el az agyam, benne volt minden, amire számítottam, de lehet ez volt a baj. Nem volt gördülékeny az egész, mintha bepakolná az ember a kedvenc zenéit egy CD-re, legyen-mit-hallgatni-a-kocsiban alapon. Arrival nyitásnak, Half Light, On a Metropolis Day, Lonely Girl, Let Go, Citadel Tabi remixben, etc. Különlegesebb dalok közül a kicsi ausztrál féle This Moment (Shooting Star Mashup), As the Exposure Comes mashup, Lethal Stadium Four. Orbiont is behúzta a brit fiatalember, kötelező Sanctuary is pörgött, sajnos „csak” Club Mixben. Annyira vártam, hogy halljam tőle egy házbontó Tyas mixben, de nem. Brühühü.  Nem valami sokat voltam a sűrűjében, a sok HC Emery fan nagyon aprított. Eleinte én is Gerivel, a két Danival meg Mikóval, de inkább hagytam a fenébe, annyira nem hatott meg a dolog, meg akkora hering volt, mint a konzervgyárban. A VIP részen volt néhány érdekfeszítő arc, leginkább egy fiatalember, aki minden ismertebb számnál betolta magát a pult fölé és szerepeltette magát, no comment. A feszítő nagyfőnökök is mikor beálltak feszíteni, nézve hogy mekkora teltház van…hát érdekes, ezt sem értem. Az tuti, hogy ennyi embert nem egy akkora helyre kell bezsúfolni. Másik kedvenc: srácok, akik bekönyökölnek első sorba és néznek ki a fejükből, VÉGIG. Kérdem én: ha nem tombolni akarsz és mutatni Emery bácsinak mennyire szereted, akkor minek állsz be előre? Punnyadni hátul is lehet.
A hangrendszerre én személy szerint nem panaszkodom, zajszűrő aznap is jól szerepelt, de a többiek azt mondták, hogy otthonra komolyabb hangrendszert vesz az ember, mint ami itt volt. A vizuálról: nem lett volna az rossz, csak a strobit kezelő fiatalembernek 10 emberből 9 törte volna el a kezét így látatlanban, inkább valami mással játsszon, mint az állandó villózással, nem tinidiszkóban vagyunk.
Hajnal háromra úgy tele lett a hócipőm a sok kis apró hülyeségtől, hogy fogtam magam és hazamentem, úgyis kellett az energia másnapra TM-re, öt óra alvás úgy kellett az út előtt, mint egy szelet kenyér. Ez az este sajnos egy nagyon gyenge 6/10, de még ezen is sokat nyom a Pole szett, meg a társaság barátibb része. Ahogy hallottam fórumon, Marco V mentette meg az estét a zúzdájával, egy 7/10-et talán adnék most rá, ha hallottam volna a kopasz holland úriembert. Lesz ez még jobb is, kár hogy Emery hazai premiere így sikerült, azt a 2500-öt ez bizony nem érte meg.