A cseh Transmission immár hetedik éve borzolja a közép-európai trance rajongók kedélyét, teret adva a térség egyik legszínvonalasabb arénás rendezvényének. Toplistás előadók, gyönyörű vizuáltechnika, precízen beállított hangrendszer, cirka 10-12 ezer ember – a siker gyakorlatilag garantált. Első Transmission amin részt vettem, de nagyon-nagyon remélem, hogy nem az utolsó!
Nyár közepén szivárgott ki az első név a lineupról: W&W. Első reakcióm nem volt kérdéses: menni kell! Hatalmas fan vagyok, legtöbb trackjük kedvenc, rádiós adásuk, a Mainstage szinte minden héten pörög nálam, ASOT 450-en pedig szétgyaláztak minket keményen, az egész turné egyik kedvenc szettje. A teljes lineup ősz elején került nyilvánosságra: Jaytech, Boom Jinx, Andy Moor, Markus Schulz, Sander van Doorn, Simon Patterson, W&W, valamint a látványért felelős Vision Impossible csapat. Az idei jegyárak elég drágák lettek a tavalyihoz képest: aki nem akart rizikózni és külföldi jegyirodán keresztül elővételben venni, meg kellett várnia a hazai nyitást, 14000 HUF körüli áron (ez a kinti jegyek középső kategóriája volt, természetesen az idővel arányosan nőttek a jegyárak, 800 koronától egészen 1300 koronáig). Részben ezért, részben pedig a 2010-es hazai fellépések miatt jelentősen kisebb volt az érdeklődés az este iránt. A tavalyi dupla partibuszos csapathoz képest összvissz 15 fő körül gondolta komolyan a jelentkezést, így az egységes út sajnos meghiúsult. A fórum oszlopos tagjai igyekeztek egy B-tervet megvalósítani, sajnos érdeklődés hiányában ez is kudarcot vallott. Nem kis bajban volt a fejem, október eleje óta itt pihent a jegy a polcomon, erre vártam nyár óta, ne menjem már levesbe az egész. Az utolsó pillanatokban, de sikerült megoldani a legkényelmesebb megoldást: irány kocsival.
Szombat éjjel 5 óra alvás az előző esti Emery-féle móka után, kora délután indulás az egészségesen beteg kis csapatunkkal. Sok baromkodás, rengeteg klasszikus trance dal felidézése, sztorik régi idők nagy banzájairól a tapasztaltabb versenyzőktől, a cseh sztrádán nonstop zakatolás a szabályosan huplis aszfalton, érkezés a prágai O2 Arena elé fél kilenc körül. Gyors pizzázás egy kis étteremben a környéken (szabolcsi formámhoz híven egy fillért nem fizettem, de én ettem a legtöbbet xD ), tíz körül vissza a helyszínre. Gyors jegyellenőrzés, detektor, két perc alatt benn voltunk. Tanulni kellene a magyar szervezőknek a csehektől, rengeteg kapu volt, maximum 3 ember állt előtted a sorban. Puty körbevezetett minket az aránéban, első pillantás a ránk váró izgalmakra: csodaszééééép! :) Lézerek, fények, LED-falak, elöl és fölöttünk egyaránt. Minden névhez készült egy látványos bevezető vizuálshow: Future Cities, vagyis a jövő városai volt a tematikája az estének, így ehhez illeszkedtek a kivetített effektek és a táncoslányok ruhái. A témák: Tokió, Moszkva, Rio de Janeiro és Las Vegas a jövőben. Mindkét oldalt négy-négy gyönyörű lányka, csodaszééép! :D A küzdőtéren 6 italpult, az emeleti körfolyosón olyan 20 méterenként egy gyorséttermi pult, abszolút átlagos árakkal (némelyik hazai klub drágább, ezt ki kell emelni).
Ezután húzás le, mert Andy Moor már nagyban pakolgatta a slágereket: She Moves, a híres Right Back pillanat :D, Right Escape mashup, Calling, Yeke-Yeke, See the Sun, csupa vidám zene a brit lemezlovastól. Közben találkozás Szonjáékkal, neki egy hely foglalása első sorban, mert ki jött Moor után? Bizony a Transmission oszlopos neve, Markus Schulz, az idei Future Cities himnusz szülőatyja. Intro mixben pörgött is, nem kis élmény volt! Rengeteg kemény Markus fanboy és fangirl, keményen aprítottak, inkább ki is mentem az elejéből, gondolva veszek egy pólót emlékbe. A kedves infopultos csajtól megkérdeztem, merre keressem a merchandise bódét, erre a válasz: There! Oké bogaram, végülis kör alakú aréna, egyszer csak odajutok, ahova kell. :D Bejártam az egész szintet, sehol semmilyen hivatalos Transmission merchandise sátor, szomorúság. Ezért megérte kimaradni a McShulz szett első feléről, sebaj, go vissza! Az Opera of the Northern Ocean pörgött mikor visszaértem, a hátralévő időben csupa-csupa kiváló GDJB nóta: Sky Traffic, Found a Way JOC remixben, Rain, Final Cloud, Language, szett zárásaként egy klasszik Schulz mixben, a Kernkraft 400. Hátrébb álltam a szett alatt, gyönyörű volt a lézershow, természetesen az ő másfél órája kapta a legnagyobb támogatást vizuál terén.
Következő emberünk az estén az egyik legsokoldalúbb arc az EDM-ben, Sander van Doorn. House, Tech, Minimal, Trance és ezek több árnyalatában tud nagyot alkotni a holland úriember, nagyon-nagyon örültem hogy élőben láthatom őt is. Aznap sem volt ez másképp, számomra az est fénypontja volt az ő szettje. Sikerült eljutnom egészen a második sor környékéig, valahova két zászlós SvD rajongói csapat közé, csak úgy lebegtek a piros-fehér cseh zászlók! Nagyon tudnak örülni a csehek, barátságosak, amikor valamit hablatyoltaki és a sztenderd „áj szpík onli inglis, ájm from hángöri”-t válaszoltam, kezet ráztak és csak mosolyogtak. Jó érzés ez, több nemzet együtt örömködik azokra a zenékre amiket nap mint nap hallgatsz, hatalmas élmény :) Mivel elöl álltam, még a lángeffektek melegét is érezni lehetett! Juuuuuj! :D
Visszatérve a szettre, szokásos SvD stílus: Hymn 2.0, Orjan-féle Sanctuary, C’mon (hatalmas veretés, jézus!), Tweak Your Nipple Tiesto remixben, Daddyrock! Hatalmas tombolás, erre jött a This Night, mi másban mint Alex Morph remixben! LÚDBŐR, fel-le a gerinceden, szállás, hihetetlen érzés! Daisy alatt roló le, még Sander is csak röhögött mekkora állatok vagyunk! :D Utolsó három dal: Adagio for Strings, Find Yourself, Direct Dizco, finomabbnál finomabb remixekben! Szett végén a nagy sikert látván kis kedélyborzolás: fejhallgatót dedikál, kiáll középre, kéz az égben és be a tömegbe! Előttem álló srácoknál verekedés a relikviáért, kegyetlen beteg volt ezt az orrom előtt látni! :D Én inkább kimaradtam a mókából, kellett a testi épségem későbbre. Később egyébként láttam a büszke tulajdonost: Sander van Doornos póló, nyakában a dedikált fejes - legalább jó helyre került! :) Patterson szett előtt konfetti bomba, egyszerűen leírhatatlan, mindenki az ég felé, tárt karokkal a szállingózásban, plusz még forgó tűzijáték a központi tetőről! Srácok, komolyan mondom, ezt egyszer mindenkinek át kell élni, eszméletlen!
Simon Patterson szettje alatt pihenés a nézőtéren, videózás-fotózgatás, egy kis koffein utánpótlás. Szívesen lementem volna, ha a lábaim nem koptak volna le, pláne a tudatban hogy fél öttől zárásig a holland techtrance titánok jönnek. Néhány dal a szettből: Semper Fi, Forbidden City, Soulflyer, Latika, Taxi, kegyelemdöfésnek a kevéssé ismert, de annál zseniálisabb Tom Colontonio-féle Nighthawk. Vérbeli uplifing szett, csodás lézershow kíséretében!
Végre-valahára pedig eljött a pillanat, amit már régóta vártam: hajnali fél öt, Ward van der Harst és Willem van Hanegem a pult mögött! Lágy kezdésről szó sincs, bevezető dalnak egyik hatalmas slágerük, az Arena! Jesszus atyaúristen! Jó, át a tömegen, be előre! Addig furakodtam és pacsizgattam, míg ki nem kötöttem a korlátnál, gyakorlatilag teljesen szemben a DJ emelvénnyel! Hideg nem gyengén kirázott, hihetetlen volt, hogy ekkora mákom legyen! Csupa-csupa kedvenc dal, úgy kettő lehetett, amit abszolút nem ismertem és nem ugráltam és zongoráztam a ritmusra! :D Stranger to Stability podium mixben természetesen, SvD-féle Renegade, Mainstage, Damager saját remixben, Platinum Ben Gold mixben, az új W&W single, a Break the Rules és még sorolhatnám! Még leírni is szörnyű ilyen dalokat egymás után, nemhogy több ezer emberrel együtt hallani, két ekkora vadállattól! Végig, de tényleg végig velünk buliztak a pult mögött, kéz az égben, pumpálás-zongorázás-szeletelés, integetés nekünk, hatalmas formák ezek ketten! Az ilyen fiatal, dinamikus tehetségek kellenek az új nemzedék nagy nevei közé! Két meghatározó dal a szettből: Exploration of Space egy 2010-es remixben és az Alpha! Ordítva az alapdallamot, közben szeletelés, ugrálás, hát nem hiszem el mennyire nem vagyok normális! :D Egyébként úgy a szett kezdése után 20 perccel már retek szomjas voltam, de inkább visznek ki innen hordágyon, mintsem a legjobb helyet átadjam valakinek! :D Küldték fel a csajok dedikálni a pólóikat, egyik póló leesett a kordon és az emelvény közé, faszikám beugrik és szalad vele, egyből három biztiboy rá és uzsgyi kifelé! A legnagyobb poén, hogy miközben vonszolták ki a teremből, egyik srác az első sorban kitépte a kezéből a pólót! Nesze neked! :D Volt itt minden, mint a búcsúban. :)
Hatkor hatalmas taps mellett köszöntek el Willemék, véget ért a móka mára, oszolás kifelé. Végigtomboltam gyakorlatilag az éjszakát, de annyira extázisban voltam, hogy nulla fáradtság-álmosság, csak a lábam nem éreztem a helyén. Trance Energia kérem szépen, ennyi. Fél hét körül rövid csevej és pihenés után pedig irány Budapest. Nem igazán tudtam aludni a rengeteg élménytől, legalább segítettem ébren tartani a sofőrünket, jó kis ISOS 5 hallgatás közben. Egy körül már itthon is voltunk, a hazaút még az odaútnál is simább volt, ennyit tesz a jó társaság és egy jó este. :) Köszönet a csapatnak ezúton is, nélkületek ez az álom nem valósulhatott volna meg! Remélem, lesz még alkalmunk egy külföldi partin örömködni a trancefamily minél több tagjával! Következő esemény Sound of Cream Dash Berlinnel, hangszálakat izzítani! See you there!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése