TranceGiving Day #3 with Arty and Daniel Kandi (2011.04.02)

Április másodikán került sor a TrancegGiving Day rendezvénysorozat harmadik állomására az ELTE-BTK Treffort kertjében, a Gólyavárban. Az eddig megszokott színvonal itt sem hagyott alább, sőt, sikerült a szervezőknek az év eddigi legjobb buliját összehozniuk hazai trance vonalon!


Az első TGD Myon&Shane54 mashup-áradatával, Lange kellemesen borult szettjével, valamint fiatal Mat Zo barátunk durca progból kemény veretésbe átcsapó bulija egy nagyon emlékezetes este volt, sosem fogom elfelejteni mikor kinn ültünk a Szikrában, meghallottam a Bottle kezdő ütemeit, majd szaladtunk be tombolni! :D Őrületes buli volt, annak ellenére, hogy a végére nem maradtunk sokan. Egy újabb, igencsak színvonalas rendezvénysorozat indult el tehát.
A sajnálatos módon kihagyott TGD2 után három héttel máris jött az április 2-i este, a hazai színeket erősítő Inpivel és PolePosition srácokkal, az oroszok fiatal tehetségével, Artyval, no meg Dánia elsőszámú uplift bajnokával, Daniel Kandivel. Szokás szerint ütközés az egyre nagyobb #trancefamilyvel egy kis bemelegítésre, aztán kilenc után irány a Gólyavár. Fél 10 körül megérkezés, jegy-karszalag, első osztályú volt a fogadtatás, tágas tér az érkezőknek, ráadásul tömeg sem volt még a korai érkezés miatt, uzsgyi fel a lépcsőkön és meg is vagyunk.

Pár szót a helyről: szép tágas, gyönyörű vizuáltechnika: LED-fal a pult előtt, nagy LED-fal a pult mögött, 3 színes, közepes teljesítményű lézer. Ennél jobbat egy ekkora rendezvényre, nálunk, kívánni nem lehetett, sőt, kiváló volt. A hangrendszer sem az Up!-ban megutált dobhártyareszelő móka, kellemes volt, PartyPlug csak megszokásból volt a fülemben. Egyszóval a technika nagyon baba volt. A hellyel csak két baj volt: nem voltak ülőhelyek benn csak a VIP részen, valamint szellőzés nem igazán volt. De mivel semmi sem tökéletes, ezektől most tekintsünk el.




Az estét Inpi kezdte, a warmup szó nála mindig új fogalmat nyer, keményen megtáncoltatta a Trancefamily kemény magját. Őket követte a PolePosition, egy igazán ütős szettel! Csupa ínyemre való zene, jókat zongorázott mindenki! :D
A menetrenddel ellentétben az oroszok tizenéves bűvésze, Arty vette át a pultot, az ő progresszív ütemei jobban illettek Kandi gyorsabb uplifting szettje elé, mint fordítva. Tavaszi slágere, a Rebound után kellemes kis szettet kaptunk tőle. Pörgött a Flashback, az új Ferry Corsten-féle Punk saját remixében, Hope és még sok kellemes nóta.

Daniel Kandi első félórában eléggé szolidra vette a figurát, alapozó-pihengetős időszak volt, ami nem is volt baj, mert kinn hűsöltünk Arty szett végétől Kandi elejéig, majd mikor meghallottuk hogy jön a Symphonica, futás be és hadd szóljon a pumpa, kéz az égben, tombolás hivatalosan! ASOT 450 egyik nagy bombája volt nekem, imádom mai napig. : ) A szett maga pöpec volt, kiváló zenék, Kandi hozta amit hoznia kellett, sőt! You Belong to Me JvD remixben, a Northern Lights Re-Lit slágere, a Fight the Sunrise saját remixben – újdonságok, és nagyon jól szóltak élőben.



Az est végére Arty és Kandi közösen állt a pult mögé és személy szerint kicsit paráztam, hogy a progosabb Arty mit fog kezdeni dán uplifter barátunkkal, de óriási meglepetés ért minket – olyan zenéket pakoltak sorban, amikről álmodni nem mertünk élőben! Exhale, For an Angel, Beautiful, Carte Blanche, Radio Crash, Alone Tonight, Love Comes Again Bart Claessen remixbe: mindezt szépen sorban! Világszínvonalú szett, egy óriási megabuli megirigyelhet ilyen tracklistát! Pörgött még a LED There Be Light, Home, Nothing at All, This Moment (persze a Nic Chagall-os gyönyör), Big Sky, valamint a rendezvényt támogató Dance4Life csapat himnusza, Tiesto slágere. Még elolvasva is ámul-bámul az emberek ilyen címektől, nem hogy mikor kapod a pofádba egymás után!? Á, kész volt a banda mint a házi feladat.



A TGD #3 2011 legjobb hazai bulija eddig, 9/10 pont a minimum, amit adhatok rá, maximum pontot csak azért nem kap, mert még messze az év vége! :D Következő trance esemény Sound of Cream Cosmic Gate-tel és az ausztrál dalos pacsirtával, Emma Hewitt-tel!

Markus Schulz at Up! the Club (2011.02.11)

Február egyik nagy durranása a pénteki Markus Schulz buli volt az Up!-ban, köszönhetően a hatalmas érdeklődésnek, a die hard fanoknak, és Markus pult mögötti szereplésének. Elővételben több, mint 1000 jegy ment el, de szerintem minimum voltak 1500-an a klubban.

Az estét Poleposition nyitotta, körülbelül fél 11-re értem be, a zenékkel hiba nem volt. Ez alkalommal kicsit eltértek a szokásos stílusoktól, jó kis nu-breed zenék is felcsendültek, gyönyörű kontrasztos hangzással. Őszintén sajnálom, hogy ez a szett nem volt kicsit hátrébb a lineupban, mondjuk Wippenberg úr sávjában! Antoos-Tebron duó hozta, amit hozni kell: Disarm Yourselfnél halál, talán még nem is hallottuk buliban, kellemes volt nagyon. Aztán jött rögtön a You and I, nehogy megnyugodjunk, lelki terror volt, persze jó értelemben! Szett végén Tebron fel a pultra, őrjöngés, látszott rajtuk hogy nagyon tetszik nekik az este, hálás volt a közönség. : )



Wippenberg éjfél-fél egy magasságában vette át a pultot, a szeptemberi merénylettől jobb volt a szett, de egy 4/10-nél semmiképp sem tudok többet adni neki. Chakalaka, 100, Age of Love, LED There be Light saját remixben - ezek még tetszettek is, de a sok számomra ismeretlen random plötyi zene...hát nem az én asztalom a stílusa. A We Speak No Americano hallatán a fejünket fogtuk, de a végére elég jó kis remix lett belőle, majd kíváncsi lennék mi is volt az. Majdnem sikerült Markust elkapni a szettje előtt a kisteremben, de sikerült hajszállal lecsúszni a közös fotóról, ilyen az én formám. : D



Kettőkor indult a morcoskodás és majdnem hatig tartott a kiírt 5 órai zárás helyett, szeret minket Schulz úr. A hangrendszer borzalmas volt, vizuál gyatra, nem tudom mi történt az őszi Dash Berlin móla óta, valahogy nem volt ilyen gáz a dolog. Füldugóval persze semmi baj nem volt, de a pult előtt lehetett érezni hogy a mély préseli a tüdődet keményen. Ehhez még társult a cirka 1500 ember, súrolta a hering feelinget a szituáció, épp el lehetett férni, bulizni már nem annyira. Mi szerencsére beragadtunk a pult mellé balra, így levegőt is kaptunk, át tudtunk menni a kisterembe pihenni-inni, WC közel volt és még Markust is közelről láttuk, príma volt a körülményekhez képest. Zeneileg borultabb volt a helyzet, már az intro is keményre sikerült, volt egy Sanctuary ami oldotta a dolgot, de utána szép folyamatosan mentünk át progressiveből techno irányba, Markustól nem ezt vártam, de attól függetlenül tetszett. Végig együtt élt a közönséggel, ennyit zongorázni még embert nem láttam a pult mögött! : D Turbulence, Sky Traffic, Forget About Us, The New World Barnes&Heatcliff remixben, a régi öreg Silence, Rapture, PvD-féle Home, Not The Same Citadel mashup, Dub Track, a várva-várt Skytech dal, a Sirens, majd a vége felé Nothing at All és még valami szállós-sírós zene, amire már nem emlékszem. Kapott egy dedikálást a Tika féle #trancefamily zászló is, majd a szett végén szépen sorbaállt mindenki dedikálni-fotózkodni. Markus jó kisfiú módjára tűrte, ahogy öregasszonyok módjára végigmolesztálta a fél klub, természetesen biztonsági őrök kíséretében, ez a gesztus is nagyon szimpatikus tőle. : )



A repetával együtt sem lett közel sem tökéletes az este, ennyi ember nem egy ekkora klubba való, a nagy nevek nagy tömeget vonzanak, ami nem mindenkinek előnyös. Sokan panaszkodtak, hogy nagyon csúnyán megölte a fülüket a rendkívül minőségi hangrendszer, ez bizony szégyen egy ekkora rendezvényen, ahol még az RTL Klub is ott volt szimatolni. Partyplug a barátunk, egyre több és több embernél látok, egy ilyen élmény után pedig többen is elgondolkodnak a beszerzésében, ugye minden rosszban van valami jó. Összegezve kap az este egy szigorú 6/10 pontot tőlem, all-in-all. Legközelebbi állomás a Trancegiving Day sorozat első estéje a Szikrában, hosszú idő után újra hazai pultok mögött Myon és Shane 54. Minden jót! : )