Február egyik nagy durranása a pénteki Markus Schulz buli volt az Up!-ban, köszönhetően a hatalmas érdeklődésnek, a die hard fanoknak, és Markus pult mögötti szereplésének. Elővételben több, mint 1000 jegy ment el, de szerintem minimum voltak 1500-an a klubban.
Az estét Poleposition nyitotta, körülbelül fél 11-re értem be, a zenékkel hiba nem volt. Ez alkalommal kicsit eltértek a szokásos stílusoktól, jó kis nu-breed zenék is felcsendültek, gyönyörű kontrasztos hangzással. Őszintén sajnálom, hogy ez a szett nem volt kicsit hátrébb a lineupban, mondjuk Wippenberg úr sávjában! Antoos-Tebron duó hozta, amit hozni kell: Disarm Yourselfnél halál, talán még nem is hallottuk buliban, kellemes volt nagyon. Aztán jött rögtön a You and I, nehogy megnyugodjunk, lelki terror volt, persze jó értelemben! Szett végén Tebron fel a pultra, őrjöngés, látszott rajtuk hogy nagyon tetszik nekik az este, hálás volt a közönség. : )
Wippenberg éjfél-fél egy magasságában vette át a pultot, a szeptemberi merénylettől jobb volt a szett, de egy 4/10-nél semmiképp sem tudok többet adni neki. Chakalaka, 100, Age of Love, LED There be Light saját remixben - ezek még tetszettek is, de a sok számomra ismeretlen random plötyi zene...hát nem az én asztalom a stílusa. A We Speak No Americano hallatán a fejünket fogtuk, de a végére elég jó kis remix lett belőle, majd kíváncsi lennék mi is volt az. Majdnem sikerült Markust elkapni a szettje előtt a kisteremben, de sikerült hajszállal lecsúszni a közös fotóról, ilyen az én formám. : D
Kettőkor indult a morcoskodás és majdnem hatig tartott a kiírt 5 órai zárás helyett, szeret minket Schulz úr. A hangrendszer borzalmas volt, vizuál gyatra, nem tudom mi történt az őszi Dash Berlin móla óta, valahogy nem volt ilyen gáz a dolog. Füldugóval persze semmi baj nem volt, de a pult előtt lehetett érezni hogy a mély préseli a tüdődet keményen. Ehhez még társult a cirka 1500 ember, súrolta a hering feelinget a szituáció, épp el lehetett férni, bulizni már nem annyira. Mi szerencsére beragadtunk a pult mellé balra, így levegőt is kaptunk, át tudtunk menni a kisterembe pihenni-inni, WC közel volt és még Markust is közelről láttuk, príma volt a körülményekhez képest. Zeneileg borultabb volt a helyzet, már az intro is keményre sikerült, volt egy Sanctuary ami oldotta a dolgot, de utána szép folyamatosan mentünk át progressiveből techno irányba, Markustól nem ezt vártam, de attól függetlenül tetszett. Végig együtt élt a közönséggel, ennyit zongorázni még embert nem láttam a pult mögött! : D Turbulence, Sky Traffic, Forget About Us, The New World Barnes&Heatcliff remixben, a régi öreg Silence, Rapture, PvD-féle Home, Not The Same Citadel mashup, Dub Track, a várva-várt Skytech dal, a Sirens, majd a vége felé Nothing at All és még valami szállós-sírós zene, amire már nem emlékszem. Kapott egy dedikálást a Tika féle #trancefamily zászló is, majd a szett végén szépen sorbaállt mindenki dedikálni-fotózkodni. Markus jó kisfiú módjára tűrte, ahogy öregasszonyok módjára végigmolesztálta a fél klub, természetesen biztonsági őrök kíséretében, ez a gesztus is nagyon szimpatikus tőle. : )
A repetával együtt sem lett közel sem tökéletes az este, ennyi ember nem egy ekkora klubba való, a nagy nevek nagy tömeget vonzanak, ami nem mindenkinek előnyös. Sokan panaszkodtak, hogy nagyon csúnyán megölte a fülüket a rendkívül minőségi hangrendszer, ez bizony szégyen egy ekkora rendezvényen, ahol még az RTL Klub is ott volt szimatolni. Partyplug a barátunk, egyre több és több embernél látok, egy ilyen élmény után pedig többen is elgondolkodnak a beszerzésében, ugye minden rosszban van valami jó. Összegezve kap az este egy szigorú 6/10 pontot tőlem, all-in-all. Legközelebbi állomás a Trancegiving Day sorozat első estéje a Szikrában, hosszú idő után újra hazai pultok mögött Myon és Shane 54. Minden jót! : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése