Sound of Cream with TyDi

Jön a november, trance bulikból nem lesz hiány ebben a hónapban. A top lemezlovasokat felvezető buli volt a tegnapi Sound of Cream az ausztrálok fiatal tehetségével, TyDival. Ennél jobb felvezetést viszont kívánni sem lehetett volna.
Nyolctól tízig könnyen elütöttük az időt mindenféle random baromsággal, kisebb bolyongások után végül odaértünk a Prestige-hez. Ott tovább folytattuk a hülyeségünket, összefutottunk Tomsáékkal, találkoztam végre Shelbbel, fél 11 körül el is foglaltuk a helyet. Magáról a klubról: igényes, dekoratív, a ruhatár ingyen volt (nem azon a pénzen gazdagodik meg az ember de azért jólesik), nem túl nagy maga a terem (olyan 2-300 főt azért befogad), sok ülőalkalmatosság, budapesti viszonylatban kedvező árú italpult, szép fénytechnika és dekor (jó, kicsit csicsás, de istenem), jó hangtechnika. Teljes mértékben elégedett voltam a hellyel. :)
Poleposition warm up szokás szerint nyitástól éjfélig, szépen-lassan meg is telt a klub, az utolsó részen már teljesen partiképesek voltak az emberek, a MEM-Forza gatyába rázott mindenkit. TyDi 11 körül jött meg, dedikált karszalagot/telefont/pólót, készült vele ezer meg egy kép, lepacsizott vele az egész banda, nagyon közvetlen volt, persze ezt a közvetlenséget csúnyán ki is használtuk a folyamatos rohamozással. Atisék után Antoos vette át a harcra kész bandát, fél órát játszott, nem volt keccmecc, egyből slágerek: BT - Emergency (Marcus Schössow remix), Medina - You and I (Dash Berlin remix), kegyelemdöfésnek Emerytől a Sanctuary, természetesen kórusban. Egy 30 körüli úriember meg is kérdezte tőlem kik is ezek a DJ-k, hol szoktak játszani, mondtam is neki hogy for more info check www.soundofcream.com. Avatatlan füleknek is tetszett, akkor már rossz nem lehetett!
Fél egykor állt a pult mögé TyDi, három órás szettjét panasz nem érheti. Tenishia - Flesh 2010 volt a nyitó track saját mixben. Ezután nem sokkal jött a dal amit nagyon-nagyon vártam, az Airplanes rádiós sláger Stoneface & Terminal-féle, zúzós This Momentjével mashupolva. TyDi's Shooting Star Concpet a fantázianeve ennek a nem mindennapi tracknek, emlékszem mikor nyáron legelőször meghallottam egyből kiverte a biztosítékot. Most sem volt ez másképp, sőt! A hangulatot csak fokozta hogy a kezdés után körülbelül egy fél órával Tyson már a pulton állt és biztatott minket agyunk eldobására. Á, hátborzongató volt élőben az a dal! Rengeteg sláger pörgött az este: Vanilla, Dogzilla - Frozen, You walk away (jesus christ, milyet szólt az is!), Every Other Way természetesen AvB remixben, Find Yourself TyDi remixben, Opera of the Northern Ocean Phynn remixben, Not giving up on love, meg fene se tudja mi még! Az este egyértelmű fénypontja az I See You (Cosmic Gate remix volt). Épp az este folyamán beszéltünk róla, hogy egy ideje azért már járok ezekre a trance bulikra, hatalmas kedvencem az idei zenék közül, plusz eleve Cosmic Gate egyik nagy kedvenc, de egyszer sem halottam eddig banzájon. Erre nem benyomta a kis rohadék? :D
Amint meghalottam, OMG fej, és fúrás be középre ordítás, csápolás. Mire kezdenék feleszmélni, Tyson kománk fogja magát, kipattan a pultból és felsöpör a lépcsőn, nagyon sietős dolga lehetett! :D A kiállásra pont visszaért, szépen ritmusra zongorázás, utána meg roló le és hadd szóljon! Ó hát az nagyon komoly volt! Pacsi megint, na mondom komám, ezt nagyon jól tetted! :D Olyan mértékben kitomboltam magam hogy vissza kellett fogni a tempót, kicsit pötyögősebbre vettem, ki is mentem az elejéből, nem tartok fel senkit. TyDit visszaskandáltuk még egy dalra a szettje után, levezetőnek pörgette idei nagy slágerét, Audrey Gallagher édibédi hangjával a Calling-ot. Egyszer olyan szívesen megnézném hogy jön ki abból a nőből az a hang, eszméletlen! Végül is Tyson barátunk fél négy körül adta át a pultot a rezidens Tebronnak, de TyDi után érdemes volt inkább leülni kicsit szusszanni. A kis pihenésnek nagy punnyadás lett a vége, húsdaráló üzemmódba se volt már kedvem visszamenni a dancefloorra, úgyhogy el is indultunk haza.
Egy dolgot hagytam ki: a közönség. A Wippenberges SoC-mel ellentétben újra a szokásos színvonal, mindenki jó arc, lökdösésnél/taposásnál/könyöklésnél sűrű bocsánatkérés, feszítő barmok sehol, kiállásnál mindenkinek a keze az égben, csillagos ötös ennek a közösségnek, halál komolyan, öröm ilyen emberek közt szórakozni. Arról nem is beszélek hogy megint belebotlottam Linnea-ba, kicsi a világ, de hogy ennyire? :D
Aki nem jött el, az szánhatja-bánhatja, aki pedig itt volt, garantáltan megkedvelte az ausztrálok fiatal tehetségét. Jövő héten szerény személyem legkegyetlenebb idei hétvégéje, Gareth Emery, Marco V és az első Transmissionöm! Alig várom! :)
See you soon!

T-Mobile Bónusz EDM Fesztivál 2010 – Trancer szemmel

A Bónusz Fesztivál hosszú évek óta ad teret az elektronikus zenének Magyarországon, viszonylag színvonalas keretek közt. Idén 4 stage is volt, 3 beltéri (techno, house, trance) és egy kültéri, magyar lemezlovasokkal. Nekem személy szerint első Bónuszom volt, a trance arénából ki sem dugtam az orrom csak reggel, szóval ez a beszámoló teljes egészében a hármas számú Trance arénáról fog szólni.

A jegyárak kedvezőek voltak, leginkább elővételben, cirka 40 DJ-ből választhatott a nagyérdemű az este folyamán, ilyen szempontból mindenképp megérte az 5-9 ezer forint beugrót. A Hungexpohoz már viszonylag korán kiértünk, fél tízig elütöttük az időt a trancefamily néhány oszlopos tagjával, utána irány a kapu, detektorozás, jegy átváltása belépőre, 15 perc alatt benn is voltunk, annyira sokat nem kellett várni. Természetesen ne is hasonlítsuk a dolgot az ASOT 450-hez, az nagyon jól meg volt oldva. Hologramos matrica a leolvasóba bedug, biztiboy átmatat, detektor, 3 perc alatt benn voltam. Bárcsak minden nagy eventen így menne a bejutás, de ne legyünk telhetetlenek. Azért egy karszalagot elfogadtam volna, legyen valami kézzelfogható emlékbe, hát mindegy.

Jól voltak elhelyezve a pavilonok, senki sem tudott eltévedni, irány is egyből a 3-as stage, ruhatár. Néhány szó magáról a csarnokról: összességében közepes . Volt csili-vili cigis pult, még sérót is tudtál magadnak lövetni, de normális hangtechnika? Ááá, minek az. Néha olyan szinten mellékevertek a hangmérnökök, hogy sokan fizikai fájdalomra panaszkodtak az éjszaka folyamán. Én szűrős fülhallgatót használok épp emiatt, de arról majd később írok egy szösszenetet. Ami a fénytechnikát illeti: hát-hát, egy árva lézert nem adnak egy ilyen kaliberű trance bulira? Újabb fekete pont, de az este hangulata szerencsére minden gyermekbetegséget kárpótolt. Az italpultnál viszont a kiszolgálás gördülékeny volt, az üveges sör azonban nem kevés bajt okozott, remélem senkinek sem állt bele a lábába semmi a törmelékből, szépen be volt hajigálva a szemét az oszlopok tövébe, hát gratulálok a szervezőknek még egyszer. A helyszín miatt mobil WC-k voltak felállítva, inkább hagyjuk is ezt a témát. Na de kanyarodjunk is vissza a zenéhez.

PolePosition Atis és Fresco már nyolctól a pult mögött voltak, a szett végére értünk be. Amit hallottunk, abban hiba nem volt, de én már sajnálom hogy mindig felvezetők, kicsit lehetne őket hátrébb rakni a lineupban, ennél többet érdemelnek. Na sebaj, lesz majd Sound of Cream hálistennek annyi mint a fene, ott majd villantanak. Tíztől jött DJ Observer, a Global DJ Broadcast hallgatóinak ismerős lehet a neve, nem egy agyonhype-olt DJ, de aki ismeri a munkáit az jó véleménnyel lehet róla. Az első órája nekem elég lötyögős, progos volt, legalább tudtunk közben dumálni, fotózni etc. A második órában már kezdtünk beindulni, egyik bomba amire emlékszem Yuri Kane Right Back-je volt, Anton Firtich remixben, hát éneklősen ugrálós a történet, felrázta a népet annyi szent. A szett végén jött néhány saját és coop nóta, és máris éjfélnél jártunk, amikor is megjöttek az Above & Beyond-os srácok. Sajnos Jono Grant nem volt itt, ahogy az turnékon lenni szokott, de így is nagyon örültünk hogy 4 év után újra nálunk jár a világ egyik legnevesebb csapata. Hatalmas üdvrivalgás fogadta őket természetesen, még talán ők is meglepődtek kicsit ez a néhány száz fő mennyire örül nekik! :D

Az első óra azt hittem valami limonádé lötyimötyi lesz. Nagy francokat. Első óra eltelt gyakorlatilag két perc alatt, telefon kézben, fotó-videófelvétel ezerrel, közben őrjöngés. Odaszólok egyik kollegának: „ha ez így folytatódik, nekünk fakereszt lesz reggelre!” Sokat nem tévedtem végülis. :D Paavo kihozta a maximumot a vizuálból, noteszen keresztül tartotta a kapcsolatot velünk, üzenőfalként használva a hátuk mögötti LED falat. Egyszerű de nagyszerű, ötletes volt! Hogy néhány zenét említsek a szettből: Sirens of the Sea, Chase the Sun, Wippenberges 100, Air for Life, Super8-éktől Empire, Sushi, Yeke-Yeke, Can’t sleep és még sokan mások. Külön kiemelném, hogy felhívták a pult mögé Sunny Lax-et egy szám ereéig, kicsi országunk Anjunaföldön híres producerét, nemes gesztus volt, személy szerint nagyon örültem az ilyen jellegű promónak, de úgy érzem, ezzel nem vagyok egyedül. Olyan két óra magasságában megjött az On a Good Day Metropolis edisönben, telitorokból, szívből-lélekből énekelve, a francokat, üvöltve! Este abszolút fénypontja, hihetetlen jó volt. Itt gallyra vágtam magam, félidő, szieszta. Cirka 20 perc után vissza be a sűrűjébe, és tombolás a végéig. Előkerült a magyar zászló, meglengették a fiúk szépen, újabb dedikálás a sok szép helyet látott magyar lobogóra, boldogság. Utolsó zakaszban csupa A&B sláger: Good for Me, Thing Called Love és Alone Tonight. Az Above&Beyond bébis rész nagyon ötletes volt, mindenki üvöltve gratulált a büszke apának, és bizony megtanítottak arra minket Paavoék hogy az életet az ilyen kis dolgok teszik igazán naggyá, mint ezek a pillanatok. Van benne valami, est másik nagy flash pillanata volt ez a momentum. Négy óra és felejthetetlen pillanatok, pacsizás és tiszteletadás után átadták a srácok a pultot Alex MORPH-nak, hisz várt még ránk két óra őrület. Csak rá kellett nézni az emberre, maga Alex, erre rá a gorillás póló meg a McDonald’s baseball sapka. Nem hiába, ennyi idő után a trance szcénában mindenki megőrül. J

Above-ék szettjét ki kellett pihenni, kerestem is egy helyet a gyengélkedőn a szétcsapott arcok között. Még itt is sikerült meglepetést okoznia az estének, ugyanis Linnea Schössow pont mellém ült le egy nagyon kedves ismerősével, úgyhogy bemutatkozás, rövid beszélgetés, közös fotó, ölelkezés, boldogság, annyira közvetlen volt, hogy csak néztem, körülbelül mintha ezer éve ismernénk egymást, haláli forma. J Nem felejtős élmény ez sem.

Fél öt körül vissza Alexhez, kezdett kilábalni az első fél óra lustaságából, jöttek az igazi morfikus dallamok. Audrey Gallagher vokáljával a This Night újabb döfést vitt be, nem kiállás, repülés a korláton, Tika mesternek az éjszakára repülési engedélyt kellett volna kérni, nem értem egyszerűen hogy lehet 6 órán keresztül elöl tombolni a korláton, mindenféle segédanyag nélkül természetesen! Ilyen ez a trance szakma kérem, hogy egy klasszikust idézzek. ;) Öt órától elszabadult a pokol, jobb oldalt álltam egy velem egyforma magas de kétszer olyan széles mélysugárzó eszköz mellett, nem éreztem semmi mást csak hogy fújja le a zene rólam a nadrágot, morzsolja a tüdőmet, masszírozza a dobhártyámat, én meg két kézzel, nagy betűvel PUMPA! Eszméletlen, két hullám között kicsit nekidőltem a korlátnak, hogy ne halálozzak el végelgyengülésben, de azért Thrillseekers – Synaesthesia (Alex MORPH mix)-nél fel az égbe, erőm nem volt már de azért teli torokból ordítás és pumpálás! Ilyenkor érzi az ember hogy mi is az a trance, mi az, amit csak érezni lehet, amihez nem kell semmi más, csak Te és a Zene, amit nem tud megérteni az emberek nagy része. Alex MORPH hat órára kivégzett minket és néhány fotó után átadta a helyet Sterbinszkynek. Jobbnak láttam ha szétment lábaimat inkább kímélem, pihenek és megyek haza. North State Norbival és Kiddyvel még kicsit dumáltunk, hét óra előtt vánszorgás haza négykézláb.

A szervezési hibákat kárpótolta a mindent átható családias hangulat (trancefamily, én így szeretlek <3), az epekedve várt DJ-k és a felejthetetlen, apró élmények. Első Bónuszom volt, abszolút nem csalódtam, sőt, hatalmas élmény marad ez az éjszaka.



Sennheiser CX 300 II - kicsi a bors de erős

Zene nélkül nincs élet, legalábbis nálam biztosan. Naponta cirka 2 órát utazgatok, bizony jól jön ha valami szól az ember fejében, sokkal könnyebben telik az idő. Nem mellesleg reggel egy jó kis pumpáló zene életet ráz az emberbe. :)
Az első komolyabbnak nevezhető fülesem az mp3 lejátszómhoz kapott Sony MDR EX082 volt, egész pontosan két hétig: csúnya baleset érte szegényt, sikerült rázárni az ajtót a fülesre, reccs, szia. Tartaléknak van egy ősrégi Sony fülesem, még valamelyik discmanhez kaptam talán, jó szolgálatot tesz mikor füles nélkül marad az ember. Később rendeltem Vateráról egy másik MDR Ex082-t, 5 ezer forint volt, olyan 7-8 hónapot bírt ki. Nem rossz a Sony fülesek hangminősége, de a kábelük nagyon vacak. Persze egy tartozék fülhallgatótól élettartamot ne is várjon az ember. :D Ezután belenyúltam egy hamis Sony fülesbe Vaterán, arra jutottam hogy köszönöm, elég volt; inkább veszek egy normális fülest boltból, garanciával. El is kezdtem nézelődni PH! fórumon, ki mit ajánl, nálunk milyen modelleket lehet kapni, végülis a Sennheiser CX 300 II mellett döntöttem. Fülhallgatóknál nagy hátrány hogy nem/kevés helyen lehet őket kipróbálni, legegyszerűbb ha az ember körbeszimatol hazai-külföldi fórumokon.
A cég középkategóriás in-ear füleseinek belépő tagja, pontosabban annak egy ráncfelvarrott változata. Az elődhöz képest javítottak valamelyest a hangképen, szebbek lettek a közepek és a magasak, pontosabb lett a mély is (innen a Precision marketingnév), körülbelül az első generációs CX 400 szintjén áll az okosok szerint. Belépő kategória, a csomag is ezt sugallja: maga a füles, S-M-L gumiharangok és egy bőrtasak vár ránk. Nem érdemes széttépni a dobozt, akármennyire is hülye módon csomagoltak kínai barátaink és kívánjuk őket az édes anyjukba, garancia doboz nélkül nincs. Két év garanciát kapunk a 9000 forintos árért cserébe, ami mindenképp pozitív dolog. Lányok előnyben, a rózsaszín modelleket 7000 forintért vesztegetik. ;)
Maga a füles aszimmetrikus kábelezésű (nyakon átdobós style), nagyon könnyű, kellő hosszúságú, nem húzza le az ember nyakát a Sony MDR ex082-höz képest, plusz pont. L alakú aranyozott 3,5 mm-es jack, egy műanyag foglalat van a hajlat körül, ismét pluszpont. A jack körüli rész a legkényesebb része egy utcai fülhallgatónak, szerintem ez egy viszonylag tartós megoldás. A két füldugó mélyen ül a hallójáratban, gömb alakú, így a szélzaj valamennyivel kisebb, csiptetőnk nincs, de mivel hangerőszabélyzó nincs a fülesen, így nincs is rá szükség. Őszintén szólva ez a nagy érvem a CX 400 II-vel szemben ergonómia szempontjából, eleve két részből áll, de még egy hangerőszabályzót is raktak rá a szimmetrikus kábelezés alá, hát zseniális lehet. :/
Ha ütős, pontos basszus kell, megfelelő közép és magas tartománnyal, jó döntés lehet ez a füles. DnB és Hardstyle fanoknak különösen ajánlott, az én trance-központú ízlésemhez is jó választás, kell az a "Precise Bass". Gyakorlatilag minden elektronikus stílushoz megfelelő. A 13 ezer forint körüli CX 400 II hangképe természetesebb, kevésbé telt (basszusos), de egy audiofil cucctól még nagyon messze áll.
Az equalizerrel kell állítgatni ezt-azt, de ebben az árkategóriában sajnos kompromisszumokkal teli az élet, ne hasonlítsuk egy IE8-hoz például! :D Az viszont biztos, hogy igencsak érezhető a különbség egy 192 kbps VBR és egy 320 kbps CBR fájl között, figyeljünk oda milyen dalokkal pakoljuk tele az mp3 lejátszónkat. Nagyon fontos emellett a megfelelő méretű gumiharang kiválasztása, teljesen ki kell hogy töltse a hallójáratot a jobb zajszűrés és hangvisszaadás érdekében. Mivel egyik fülünk nem tökéletes másolata a másiknak, így előfordulhat, hogy különböző méretű gumiharangot fogunk használni a két fülünkben. A jobb minőségű hordozható eszközök beépített hangzásjavító képletei, mint a BBE Sound, Mach3Bass, MegaBass vagy az SRS WOW egészen tiszteletreméltó eredményt tud kihozni a kis füldugaszból! Körülbelül 3 órája megy a füles, de már érezhető javulás a nullperces hanghoz képest, a burn-in folyamat végére nagyon jó kis füles lesz belőle. Már most jobb mint az MDR Ex082 volt, teljesen elégedett vagyok. Az első két hétben (kb 20-40 óra működés) napról napra javulni fog a helyzet, a magasok ércessége lekopik, a közép megszépül és a mélyek is barátságosabbá válnak, egyenletesebbé válik a hangkép. A fül élettani tulajdonsága hogy bizonyos idő kell neki, mire hozzászokik egy új fülhallgatóhoz, egyesek szerint az egész burn-in mizéria ennyiből áll. Mindenki abban hisz amiben akar, én hiszek a "beégetésben".
Az in-ear kialakítás miatt alacsonyabb hangerőn hallgat zenét az ember, ami mindenképp előny a fülünk számára. Nem véletlen, hogy minél feljebb haladunk az árlistán a fülesek közt, úgy nő az in-ear modellek száma. Az életkorral együttjáró halláscsökkenés természetes, mindenki számára elkerülhetetlen jelenség, azonban egyáltalán nem mindegy a mértéke!
Összességében elégedett vagyok a kicsikével, árkategóriájában nagyon erős versenyző, a vetélytárs AKG K330-tól jobb, frissebb modell. Vannak, akik szerint két zenekedvelő ember létezik: aki Sennheisert használ és aki még nem hallgatott Sennheiser terméket. Én ezzel vitatkoznék, de kap tőlem egy 8/10-et! :)
Ha nem szeretnél 10 ropinál többet áldozni egy fülhallgatóra, EDM-et hallgatsz és hosszú távra tervezel, neadjisten nem volt még "agybadugós" fülesed, a CX 300 II nagyon jó vétel. ;)