W&W - Impact (szerzői album)

Az 1988-as születésű W srácok, Ward van der Harst és Willem van Hanegem jöttek, láttak és győztek a progressive trance világában. 2007-ben figyelt fel rhttp://www.blogger.com/img/blank.gifájuk az Armada, majd 2008-ban első kiadványuk, a Mustang széles körben ismertté tette őket. Spártai, nyers, erőteljes, ugyanakkor szigorúan egyszerű, precíz hangzás, ahogy ők nevezték : „techy, edgy” style. Újszerű stílusuk – mely Joop „The Future” című szerzeménye után talán nem is annyira újkeletű – hamar híressé vált, de gyors sikerüknek nagyrészt Armin van Buuren és a hajós csapat kiemelt támogatása lehet az oka. Jókor voltak jó helyen, jól kihasználva a lehetőségeiket.


Megannyi track, collab, remix, rádióshow-juk heti rendszerességűvé válása és teltházas megarendezvények után 2010-ben felröppent a hír egy várva-várt szerzői albumról. A bemutatkozó album címadó single-je 2011 elején érkezett meg, az Impact. Hűen tükrözi a címválasztás azt a szerepet, amit a két fiatal holland képvisel: aki egyszer meghallgatja slágereiket – DNA, Arena, Alpha, vagy akár az AK47 – garantáltan nem felejti el a két betűt. W és W. ;)

Több hónapnyi várakozás, találgatás és ID-k bogarászása után 2011. szeptember 23-án megjelent a debut album, a Mustang után gyakorlatilag 3 évvel. Stílusuk azóta sokat finomodott és szertébb ágazott a dutch house-tól kezdve a techno és trance keverékén át egészen a klasszikusabb értelemben vett progressive trance-ig. Az albumon electro és minimal is helyet kap, még színesebbé téve a képet. Két CD, egyik lemezen normál trackekkel és collabokkal, másik lemezen remixekkel. Így összesen 30 track, ami elég combosnak számít! Két dolog róható fel elöljáróban az albumnak: az elég gyakori radio editek, valamint a W&W fanok unikornisa, a valószínűleg sosem kiadandó Colosseum hiánya az albumról.



Lássuk hát, mit is rejt albumunk! Kezdésnek egy koncepció track a mai trendeknek megfelelően, a Do not Skip dubstep-electro betéteivel és a már ismerősen csengő effektekkel. Ezt követi az AK47, ami hónapok óta szaggatja a klubok és arénák tetejét, majd a nagyon hangulatos minimal track, a Based on a True Story. Negyedik helyen a címadó dal, az Impact – igazi himnusz, hossza ellenére, bár személyes kedvenceimtől azért még elmarad. : ) Aztán a Three O’Clock, mert Armada vitorlái alatt nem jöhet ki album vokál trackek nélkül. Eleinte nehezen vette be a gyomrom W&W neve alatt ezt a dalt, de végülis egy kellemes dalocska, nem rúgja ki a ház oldalát, de talán ilyen is kell. A Cookie Jar után következik a tavasz és az ASOT500 bulik bombája, egy dal a fiatal tehetség, Wezz Devall közreműködésével – Phantom. Majd a nyár dutch-house ízű slágere, a Twist. Rövid, kellemes, teker, csupa nyár, rövidsége ellenére egy nagyon kellemes darab!



Ezután jön olyan, amire nem igazán számítottunk - egy líraibb hangvételű dal, a Nowhere to Go. Zongorabetétek, szép női vokál, ugyanakkor szokásos W&W íz. Lehet elfogult vagyok, de szerintem egy nagyon jó track lett annak ellenére, hogy nem igazán illik bele az album profiljába.

A Code Red nagyon találó cím a következő dalra, szigorúan mozgósítja a lankadó partiarcokat hajnal 5-6 környékén is. : ) A törökök csillaga, Ummet Ozcan közreműködésével készült Velicity egy régebbi ID volt, azóta csak mégjobban megszerettük. A Treasure Chest-ben tagadhatatlanul érződik Leon Bolier keze munkája, de nem is baj ez, a Saturn is elképesztően sikerült sötét hangzásával. Ezt követi a State of Emergency, a harmadik és egyben utolsó vokál track az albumon, kicsit nálam elmarad a Nowhere to Go mögött.



Az első lemez végére két bika track, a tavalyi W&W himnusz follow-up dala, a Beta, ami bár elmarad a W szettek csúcsát képző Alpha-tól, de még mindig egy nagyon kemény darab! Végezetül a Search for Tomorrow, ami túlzás nélkül az album dala. Gyönyörű vokálos betétek, emelkedett hangnem, kicsit hasonlít a Gaia hangzásra. Csodálatos lead, majd a harmóniát nyakonvágó breakdown..egy újabb himnusz a két holland gyerektől. ASOT500-on is hódított, azóta reménykedtem hogy ne menjen levesbe az a nagyszerű ID és valaki adja ki, de így hogy W&W dal, teljjes a gyönyör. A 9 perces hosszba belefér egy sejtelmes hidden track hat perc után, érdekes-érdekes.. : )

A második lemezt nem rágnám végig, 15 darab remix régebbi-újabb nótákhoz, majd három „klasszikus” radio editben. Néhány kiemelkedő remix a CD2-ről: D.N.A. (Mark Sixma Remix), Impact (MaRLo Mix), Mustang (Wezz Devall Remix), System Overload (Aaron Camz Remix) és az Alligator F*ckhouse (vs Jonas Stenberg) (Andrew Rayel Stadium Remix). Ezek egyszerűen gyilkosak, de a többi is nagyon korrekt darab!



Az album végére érve, több mint két óra zenehallgatás után az ember széles mosollyal a fején léphet vissza a valóságba, ebben az albumban ugyanis sok hiba nincs. Értékelésem 9/10 az albumra, ennél csak egy Colosseummal tudnék rá többet adni, de annál meg nem is lehet többet adni! : D

Egy szó mint száz – a trance 2011-es világában úgy kellenek az ilyen előadók és albumok mint egy falat kenyér. Vezető artistok bohóckodnak az albumjaikon, csalódást csalódásra halmozva, populárissá téve a trance-t és megölve annak valódi stílusjegyeit. A „trance”, vagy legalábbis az elektronikus zenei stílusok fúziójából kialakuló/kialakult szcéna az ilyen fiatal tehetségek kezében van. Hajrá-hajrá! : )

Sound of Cream with Cosmic Gate and Emma Hewitt

Tavaly decemberben kaptuk a hírt, hogy a progtrance régi nagyjai, a Cosmic Gate ellátogat hozzánk, ráadásul Emma Hewitt kíséretében. Nagyon megörültünk a hírnek, nekem személy szerint ők is azok közé a producerek közé tartoztak, aki még nagyon régen lopták be magukat a szívembe és billentettek az elektronikus zene ezen irányába. Exploration of Space, Fire Wire, The Truth, Drums – csak hogy a legnagyobbakat említsem. Vártuk is őket nagy hévvel, számolgattuk a heteket, április 29 közeledtével már mindenki tűkön ülve várta Nic és Bossi első fellépését hazánkban, egy szóval mindenki nagy elvárásokkal, de nagyon pozitívan állt a bulihoz. Többé-kevésbé meg is kaptuk, amire éheztünk.

Délután készülődés, kora esti meeting az egyre bővülő #trancefamilyvel, ahogy gyarapodtunk, úgy nyílt ki egyre szélesebbre az állatkert kapuja, hozta a formát gyakorlatilag mindenki, rengeteget dobott az este hangulatán az alapozó meeting. Villamossal indultunk a kozmikus kapu meghódításának, ahogy GT kollega fogalmazott. A partivillamoson nem kis kavarodást okoztunk, eszméletlen állatok vagyunk, de az sosem probléma! Tizenegy előtt meg is érkeztünk az Up!-ba, ahol a szokásos kellemes fogadtatás várt minket, a csili-vili lifttel, nomeg Timiék örömére a bizonyos „liftes sráccal”. :D A hely maga sokat nem változott, egyedül a pult és a dühöngő eleje közti bárrész volt kitöltve egy dobogóval, Emma kisasszony tiszteletére. Új, szebb lézer volt a klubban, a hangrendszer viszont továbbra is karcsú. Ez az egyetlen hátránya ennek a helynek, összességében viszont a legjobb helyszín, ahol eddig volt SoC.



Az estét Inpi kezdte, tőle várható bemelegítő, de egyáltalán nem langyos szettel. Nehéz lehet megtalálni az arany középutat egy kezdő szettben, neki sikerült, az emberek nagy tapssal köszöntek el tőle a szettje végén. Nekem személy szerint jobban tetszett a móka eleje, mint maga a fő fogás.
A két rezidens, Tebron és Antoos vette át a pultot éjfél után, eleinte lágyabb, szállós zenékkel, mint pl. a 2011-es ASOT válogatás lemez egyik nagy durranás, a Talk to Me Orjan Nilsen remixe, aztán olyan slágerekkel, mint a Man on the Run vagy a már-már himnusszá váló On a Metropolis Day, de a szokásos beteg Tebron-féle zenékből is pörgött pár darab. Zászlólebegtetés, Sound of Cream-es promóanyagok osztogatása, volt itt minden, mint a búcsúban. : ) A szett első felében kanapén heverésztem, második felére másztam be előre, jó helyet keresni magamnak az est fénypontjára. Háromnegyed kettő körül lehúzták a zenét, jött ugyanis az ausztrál szirén, Emma Hewitt.



Hatalmas dolog volt számomra élőben látni, egyik kedvenc vokalistám, gyakorlatilag az összes trance dala óriási, de a bátyjával alkotott Missing Hours nevű indie rock banda zenéit is nagyon szeretem, Emma hangszíne és megjelenése nagyon egyedi, talán ezért is robbant be akkora erővel és hirtelen az elektronikus iparba is. Kezdetnek a Waiting, hogy mindenki a fellegekben érezze magát, aztán a tavalyi év legkevésbé becsült vokál dala, a Live Forever, de elhangzott a Serge Devant féle Take Me With You is. Érzelmi fröccsöt megkaptuk tehát intravénásan, Emma szívem kicsit viseltes volt ugyan, a technika gerjedt, szóval maradt nekünk a playback, ami sokaknak csalódás volt, de nekem így is tökéletes volt, hogy Emma fél méterrel előttem szambázgatott és énekelte a pofánkba a Waitinget. :D Egyébként nagyon kedves és közvetlen volt, fél percenként nyújtotta be a kezét a tömegbe, én is legalább négyszer kaptam el - aranyos volt Emma, látszott rajta is az öröm. Nem mellesleg épp a buli napján volt a születésnapja, így többen is vittek transzparenseket, valamint az éneklősdi végén kapott egy szép csokor virágot és egy tortát is, nagyon baba volt. : ) Azt az egy dolgot sajnálom, hogy sóher voltam a VIP jegyre költeni, akkor lenne közös kép is, de nem vagyok telhetetlen, ez is nagy élmény volt!



Emma után jött Nic és Bossi, körülbelül kettő magasságában vágtak bele a három órás mixbe. Engem ez a szett most nem fogott meg tőlük, eleinte meg volt a varázs hogy „Cosmic Gate élőben te atyaúristen”, de ennek olyan másfél óra alatt szép lassan vége szakadt, fél négykor már nagyon nézegettem az órámat. Be kell vallani, kicsit untam. Voltak jó zenék, néhány igazi bomba, meg első sor környékén vergődtem, jól éreztem magam, de hiányzott valami. Kellett volna valami, ami feldobja a hangulatot az elején az égbe, majd ezt folyamatosan tartani, és a végén odabaszni. Én ezt vártam tőlük. Ehelyett nagyon lájti volt az első fél óra és utána sem estem hanyatt. Emma közben még visszatért egy Not Enough Time erejére, ez jó ötlet volt viszont. Voltak a szettben olyan popos vokálos zenék, amiket nem tudok hova tenni, az ő stílusukba nem hittem volna, hogy ez belefér. Szólt a Raging és még biztosan több nagy dal, de egyszerűen annyira nem fogott meg, hogy nem is emlékszem most címekre. Négy körül átadtam a helyem, mentem lazulni a többiekhez. Az utolsó fél órában pörgött a Fire Wire, Sun and Moon, Exploration of Space, végül ráadásként a tavalyi év legnagyobb feldolgozása, az Avatar főcímére írt I See You Cosmic Gate remixe, sajnos csak a zongorás betéttől pörgetve. Abból a slágerdömpingből kellett volna az elejére is, nem a végére hagyni mindent. Közepes volt a szett, nagyok voltak az elvárások, hát így jártam! :D
Ahogy vége lett a Kozmikus Kapu (vagy Kapufa? XD) szettnek, Tebronék újra a pult mögé álltak fél órácskára, jött is a bünti, egyből a Stranger to Stability Podium mixben. Mindenki egyből fel és boogie, hatalmas löketet ad az a zene, eszméletlen! Utána jöttek még GDJB slágerek: Forget About Us, 2099, Sky Traffic és Away. Fél hatkor vége lett a mókának, indultunk haza, Mikóék pedig Prágába az esti TranceFusionre! Ott is felléptek CG-ék és Emma is, többek között Dash Berlin, Shah, M&S54 és Sean Tyas társaságában. A Tyas szett miatt a szívem szakadt meg, de ugye ember tervez, az élet meg végez. :D



Összességében simán ér az este egy 7/10-es értékelést, a csapat rengeteget dobott a hangulaton, a hazai DJ-k hozták a szokásos színvonalat, Cosmic Gate pedig élmény volt, hogy élőben megadatott - a legjobb estéktől azonban messze volt ez idén. Legközelebbi móka a májusi TranceGiving Day, nemzetközi vendég lesz a két egyiptomi pumpabetyár, Aly és Fila, egy nem kevesebb, mint négy órás szettel! Jobb karokat előkészíteni, kegyetlen pumpafesztivál lesz!

TranceGiving Day #3 with Arty and Daniel Kandi (2011.04.02)

Április másodikán került sor a TrancegGiving Day rendezvénysorozat harmadik állomására az ELTE-BTK Treffort kertjében, a Gólyavárban. Az eddig megszokott színvonal itt sem hagyott alább, sőt, sikerült a szervezőknek az év eddigi legjobb buliját összehozniuk hazai trance vonalon!


Az első TGD Myon&Shane54 mashup-áradatával, Lange kellemesen borult szettjével, valamint fiatal Mat Zo barátunk durca progból kemény veretésbe átcsapó bulija egy nagyon emlékezetes este volt, sosem fogom elfelejteni mikor kinn ültünk a Szikrában, meghallottam a Bottle kezdő ütemeit, majd szaladtunk be tombolni! :D Őrületes buli volt, annak ellenére, hogy a végére nem maradtunk sokan. Egy újabb, igencsak színvonalas rendezvénysorozat indult el tehát.
A sajnálatos módon kihagyott TGD2 után három héttel máris jött az április 2-i este, a hazai színeket erősítő Inpivel és PolePosition srácokkal, az oroszok fiatal tehetségével, Artyval, no meg Dánia elsőszámú uplift bajnokával, Daniel Kandivel. Szokás szerint ütközés az egyre nagyobb #trancefamilyvel egy kis bemelegítésre, aztán kilenc után irány a Gólyavár. Fél 10 körül megérkezés, jegy-karszalag, első osztályú volt a fogadtatás, tágas tér az érkezőknek, ráadásul tömeg sem volt még a korai érkezés miatt, uzsgyi fel a lépcsőkön és meg is vagyunk.

Pár szót a helyről: szép tágas, gyönyörű vizuáltechnika: LED-fal a pult előtt, nagy LED-fal a pult mögött, 3 színes, közepes teljesítményű lézer. Ennél jobbat egy ekkora rendezvényre, nálunk, kívánni nem lehetett, sőt, kiváló volt. A hangrendszer sem az Up!-ban megutált dobhártyareszelő móka, kellemes volt, PartyPlug csak megszokásból volt a fülemben. Egyszóval a technika nagyon baba volt. A hellyel csak két baj volt: nem voltak ülőhelyek benn csak a VIP részen, valamint szellőzés nem igazán volt. De mivel semmi sem tökéletes, ezektől most tekintsünk el.




Az estét Inpi kezdte, a warmup szó nála mindig új fogalmat nyer, keményen megtáncoltatta a Trancefamily kemény magját. Őket követte a PolePosition, egy igazán ütős szettel! Csupa ínyemre való zene, jókat zongorázott mindenki! :D
A menetrenddel ellentétben az oroszok tizenéves bűvésze, Arty vette át a pultot, az ő progresszív ütemei jobban illettek Kandi gyorsabb uplifting szettje elé, mint fordítva. Tavaszi slágere, a Rebound után kellemes kis szettet kaptunk tőle. Pörgött a Flashback, az új Ferry Corsten-féle Punk saját remixében, Hope és még sok kellemes nóta.

Daniel Kandi első félórában eléggé szolidra vette a figurát, alapozó-pihengetős időszak volt, ami nem is volt baj, mert kinn hűsöltünk Arty szett végétől Kandi elejéig, majd mikor meghallottuk hogy jön a Symphonica, futás be és hadd szóljon a pumpa, kéz az égben, tombolás hivatalosan! ASOT 450 egyik nagy bombája volt nekem, imádom mai napig. : ) A szett maga pöpec volt, kiváló zenék, Kandi hozta amit hoznia kellett, sőt! You Belong to Me JvD remixben, a Northern Lights Re-Lit slágere, a Fight the Sunrise saját remixben – újdonságok, és nagyon jól szóltak élőben.



Az est végére Arty és Kandi közösen állt a pult mögé és személy szerint kicsit paráztam, hogy a progosabb Arty mit fog kezdeni dán uplifter barátunkkal, de óriási meglepetés ért minket – olyan zenéket pakoltak sorban, amikről álmodni nem mertünk élőben! Exhale, For an Angel, Beautiful, Carte Blanche, Radio Crash, Alone Tonight, Love Comes Again Bart Claessen remixbe: mindezt szépen sorban! Világszínvonalú szett, egy óriási megabuli megirigyelhet ilyen tracklistát! Pörgött még a LED There Be Light, Home, Nothing at All, This Moment (persze a Nic Chagall-os gyönyör), Big Sky, valamint a rendezvényt támogató Dance4Life csapat himnusza, Tiesto slágere. Még elolvasva is ámul-bámul az emberek ilyen címektől, nem hogy mikor kapod a pofádba egymás után!? Á, kész volt a banda mint a házi feladat.



A TGD #3 2011 legjobb hazai bulija eddig, 9/10 pont a minimum, amit adhatok rá, maximum pontot csak azért nem kap, mert még messze az év vége! :D Következő trance esemény Sound of Cream Cosmic Gate-tel és az ausztrál dalos pacsirtával, Emma Hewitt-tel!

Markus Schulz at Up! the Club (2011.02.11)

Február egyik nagy durranása a pénteki Markus Schulz buli volt az Up!-ban, köszönhetően a hatalmas érdeklődésnek, a die hard fanoknak, és Markus pult mögötti szereplésének. Elővételben több, mint 1000 jegy ment el, de szerintem minimum voltak 1500-an a klubban.

Az estét Poleposition nyitotta, körülbelül fél 11-re értem be, a zenékkel hiba nem volt. Ez alkalommal kicsit eltértek a szokásos stílusoktól, jó kis nu-breed zenék is felcsendültek, gyönyörű kontrasztos hangzással. Őszintén sajnálom, hogy ez a szett nem volt kicsit hátrébb a lineupban, mondjuk Wippenberg úr sávjában! Antoos-Tebron duó hozta, amit hozni kell: Disarm Yourselfnél halál, talán még nem is hallottuk buliban, kellemes volt nagyon. Aztán jött rögtön a You and I, nehogy megnyugodjunk, lelki terror volt, persze jó értelemben! Szett végén Tebron fel a pultra, őrjöngés, látszott rajtuk hogy nagyon tetszik nekik az este, hálás volt a közönség. : )



Wippenberg éjfél-fél egy magasságában vette át a pultot, a szeptemberi merénylettől jobb volt a szett, de egy 4/10-nél semmiképp sem tudok többet adni neki. Chakalaka, 100, Age of Love, LED There be Light saját remixben - ezek még tetszettek is, de a sok számomra ismeretlen random plötyi zene...hát nem az én asztalom a stílusa. A We Speak No Americano hallatán a fejünket fogtuk, de a végére elég jó kis remix lett belőle, majd kíváncsi lennék mi is volt az. Majdnem sikerült Markust elkapni a szettje előtt a kisteremben, de sikerült hajszállal lecsúszni a közös fotóról, ilyen az én formám. : D



Kettőkor indult a morcoskodás és majdnem hatig tartott a kiírt 5 órai zárás helyett, szeret minket Schulz úr. A hangrendszer borzalmas volt, vizuál gyatra, nem tudom mi történt az őszi Dash Berlin móla óta, valahogy nem volt ilyen gáz a dolog. Füldugóval persze semmi baj nem volt, de a pult előtt lehetett érezni hogy a mély préseli a tüdődet keményen. Ehhez még társult a cirka 1500 ember, súrolta a hering feelinget a szituáció, épp el lehetett férni, bulizni már nem annyira. Mi szerencsére beragadtunk a pult mellé balra, így levegőt is kaptunk, át tudtunk menni a kisterembe pihenni-inni, WC közel volt és még Markust is közelről láttuk, príma volt a körülményekhez képest. Zeneileg borultabb volt a helyzet, már az intro is keményre sikerült, volt egy Sanctuary ami oldotta a dolgot, de utána szép folyamatosan mentünk át progressiveből techno irányba, Markustól nem ezt vártam, de attól függetlenül tetszett. Végig együtt élt a közönséggel, ennyit zongorázni még embert nem láttam a pult mögött! : D Turbulence, Sky Traffic, Forget About Us, The New World Barnes&Heatcliff remixben, a régi öreg Silence, Rapture, PvD-féle Home, Not The Same Citadel mashup, Dub Track, a várva-várt Skytech dal, a Sirens, majd a vége felé Nothing at All és még valami szállós-sírós zene, amire már nem emlékszem. Kapott egy dedikálást a Tika féle #trancefamily zászló is, majd a szett végén szépen sorbaállt mindenki dedikálni-fotózkodni. Markus jó kisfiú módjára tűrte, ahogy öregasszonyok módjára végigmolesztálta a fél klub, természetesen biztonsági őrök kíséretében, ez a gesztus is nagyon szimpatikus tőle. : )



A repetával együtt sem lett közel sem tökéletes az este, ennyi ember nem egy ekkora klubba való, a nagy nevek nagy tömeget vonzanak, ami nem mindenkinek előnyös. Sokan panaszkodtak, hogy nagyon csúnyán megölte a fülüket a rendkívül minőségi hangrendszer, ez bizony szégyen egy ekkora rendezvényen, ahol még az RTL Klub is ott volt szimatolni. Partyplug a barátunk, egyre több és több embernél látok, egy ilyen élmény után pedig többen is elgondolkodnak a beszerzésében, ugye minden rosszban van valami jó. Összegezve kap az este egy szigorú 6/10 pontot tőlem, all-in-all. Legközelebbi állomás a Trancegiving Day sorozat első estéje a Szikrában, hosszú idő után újra hazai pultok mögött Myon és Shane 54. Minden jót! : )

Heroes of Hardstyle with Technoboy, Headhunterz and The Prophet

Egy facebookos hirdetésen és a Hardstyle-os FB csoport felhívására akadtam rá erre a színvonalas kis bulira, melynek a badeni Halle B csarnok adott helyet február 4-én. Őszintén szólva nem számítottam túl nagy durranásra, de életem első hardstyle bulijaként nem igazán érdekelt semmi, csak legyünk már ott végre és rúgjuk ki a ház oldalát! Szerencsére sok dologban pozitívan csalódtam.

Január közepén csaptam le a 19 eurós elővételi jegyre a tex-en keresztül, egy kisebb társasággal vágtunk neki az útnak, kocsival, így sikerült a legegyszerűbb és legkényelmesebb módon megoldani az utazást. Természetesen megint én voltam a legfiatalabb tag, kezdem már lassan megszokni, de lesz ez még jobb is. :D A rendezvény hetére elfogyott mind a 2000 jegy, meglepő módon 16 pluszos volt a móka!

Útközben szép lassan oldódott a hangulat, nagyon jóra sikerült a Pepe féle hardstyle mix az utóbbi évek Defqon 1 és Qlimax himnuszaival, köztük a 2010-es Alternate Reality Evil Activities és Endymion remixével fűszerezve, ami magasan a legjobb volt szerintem. Fél úton azt a rohadt dallamot dúdorásztuk és ugráltunk a benzinkútaknál, hadd lássák a sógorok, was ist das Ungarische Wirdschaft! Kiderült, hogy a német órák emlékei a feledés legmélyebb homályába merültek, a scheisse, a wie viel kostet és az auf viedersehn alkotta teljes szókincsünket, de sikerült kiszenvedni az öffnen szót is komoly szellemi erőfeszítés árán. Undorító egy nyelv ez a német, sehr schreklich!



Fél 11 körül érkezés, pacsizás az osztrák szervekkel és a drogkereső kutyákkal, csodálkozás hogy reggeli 11-re már két mentőautó is a helyhez sietett a közeli parkolóból, végül indulás befelé. Jegy, motozás, karszalag, ruhatár, 10 perc alatt bőven megvoltunk, tömeg egyáltalán nem volt, jól meg volt oldva a bejutás. A WC-k már annál kevésbé, 3-4 helyen tudta kisebb-nagyobb dolgát végezni a nagyérdemű. Ez nevetségesen kevés, de nem is egy ilyen rendezvényre volt tervezve az a szabadidőcsarnok. Bent már nagyban darálták a kávét a fiatalok, egyáltalán nem ilyen arcokra számítottam egy „keményebb stílusú” bulin. Az alacsony korhatár abszolút meglátszott, rengeteg jámborképű 16-18 éves gyerek, pokemonokból is alig volt, 1-2 emberre ha emlékszek, aki nagyon extrémen tolta volna. A pozsonyi 450-en sokkal meredekebb arcok voltak, az tutifix! :D Volt egy pár srác shuffle gatyában, hát ők elég hamar elfogytak – fél egy körül mentünk ki először levegőzni-inni, a fiatal szamurájok már padlón voltak, hulla fáradt fejek. Egy szó mint száz: ennél mocskosabb bulira számítottam.



A csarnok kényelmes volt 2000 embernek, a technika több, mint kielégítő volt: strobik, 3 közepes lézer, robotlámpák, szép hangrendszer. 5500 forintért százasan korrekt buli volt, italpult cserébe kicsit borsosabb volt. Fél 12 körül kezdett Kodex, hallhattuk az este rendkívül jól sikerült himnuszát, majd a Marcel Woods féle Bottle Showtek remixénél roló le és bammbamm! Elhangzott a Man on the Run is valamilyen bootlegben, a trance-től itt sem tudtam szabadulni. : ) Eleinte túl sok volt a kiállás, elég lájti volt a dolog, de visszafogottabb bulizásnak is meg volt az előnye később. Technoboy fél egy körüli kezdésére azért márt megvolt a kellő alaphangulat és BPM szint, a tömeg széléről figyeltük a dolgot és szolídabb pittipatti meg kalapálás, nem daráltuk magunkat vizesre. Látszott, hogy felnőtt emberekkel vagyok, nincs az a széttépjük a világot feeling, de jó volt ez így is. Egyszer csak hátranézek, kis kopasz Heady barátunk két gorillával szambázik el mögöttünk, háh nagyon fless volt! :D Na itt volt az hogy oké, megyek be és zúzda! A fiatalság ledarálta magát Technoboy végére, fél kettőre alig voltunk, ahhoz képest hogy az est fénypontja jött!



Headhunterz szett – megkaptam azt, amiért jöttem. MC Ruffian felspanolta a népet rendesen, majd Heady ránkeresztette a From Withint és a Just as Easy-t, csak így lazán kezdésnek! :D Hihetetlen! Sunshine bootleg alatt ki a pultra, kezek az égben és pumpál, hát ez a gyerek is megér egy misét, nagyon benne él a zenéjében a srác. Ezek a holland stílusok adják meg azt a pluszt, amit a többi elektronikus stílus nem tud megadni, leírhatatlan. Pult mögött szeletelt ugrált a kis kopasz, olyan 3 számonként fel-le a pultra, készek voltunk teljesen. : ) Kiváló zenék a szettben, a D-Block& S-Te-Fan féle válogatásalbumról sok dalt felismertem, pedig a számcímekkel bajban vagyok hardstyle-ban. Back 2 Basics, Rockin Ur Mind, Make it Loud, vagy a nagy fun-zene, a Music Made Addict. Egyből a Gombis poénremix jutott eszembe a pötyögős résznél! :D Pörögtek még Q-Dance himnuszok is, Ruffian is beúszott a tömegbe, végül a Sacrifice-szal intett búcsút holland barátunk az estének. Maradandó élmény, első hardstyle bulimon a szakma egyik legnagyobbja, Heady. :D Áh.



Ezután kis pihenés, keresés a hátrahagyott ismerősök után. Sajnos rottyon volt a banda, lefáradtunk úgy fél négy-négyre, szóval jobbnak láttuk, ha indulunk haza. Prophet nagyon jó kis bootlegeket és keményebb zenéket tolt, a Somewhere over the rainbow feldolgozása hatalmasat ütött! Hazaút zökkenőmentes volt, csak a koffein bizonyult kevésnek, elég sokszor meg kellett állni szellőzni-pihenni, de a biztonság a lényeg. Nagyon jó kis móka volt, jobban nem is nagyon sikerülhetett volna életem első hardstyle bulija! Persze a 450-t nem szárnyalja túl! :D

Következő móka az UP! the Club-ban Markus Schulz, több, mint ezer jegy kelt el elővételben, kellemes lesz! : )