Az 1988-as születésű W srácok, Ward van der Harst és Willem van Hanegem jöttek, láttak és győztek a progressive trance világában. 2007-ben figyelt fel rhttp://www.blogger.com/img/blank.gifájuk az Armada, majd 2008-ban első kiadványuk, a Mustang széles körben ismertté tette őket. Spártai, nyers, erőteljes, ugyanakkor szigorúan egyszerű, precíz hangzás, ahogy ők nevezték : „techy, edgy” style. Újszerű stílusuk – mely Joop „The Future” című szerzeménye után talán nem is annyira újkeletű – hamar híressé vált, de gyors sikerüknek nagyrészt Armin van Buuren és a hajós csapat kiemelt támogatása lehet az oka. Jókor voltak jó helyen, jól kihasználva a lehetőségeiket.
Megannyi track, collab, remix, rádióshow-juk heti rendszerességűvé válása és teltházas megarendezvények után 2010-ben felröppent a hír egy várva-várt szerzői albumról. A bemutatkozó album címadó single-je 2011 elején érkezett meg, az Impact. Hűen tükrözi a címválasztás azt a szerepet, amit a két fiatal holland képvisel: aki egyszer meghallgatja slágereiket – DNA, Arena, Alpha, vagy akár az AK47 – garantáltan nem felejti el a két betűt. W és W. ;)
Több hónapnyi várakozás, találgatás és ID-k bogarászása után 2011. szeptember 23-án megjelent a debut album, a Mustang után gyakorlatilag 3 évvel. Stílusuk azóta sokat finomodott és szertébb ágazott a dutch house-tól kezdve a techno és trance keverékén át egészen a klasszikusabb értelemben vett progressive trance-ig. Az albumon electro és minimal is helyet kap, még színesebbé téve a képet. Két CD, egyik lemezen normál trackekkel és collabokkal, másik lemezen remixekkel. Így összesen 30 track, ami elég combosnak számít! Két dolog róható fel elöljáróban az albumnak: az elég gyakori radio editek, valamint a W&W fanok unikornisa, a valószínűleg sosem kiadandó Colosseum hiánya az albumról.
Lássuk hát, mit is rejt albumunk! Kezdésnek egy koncepció track a mai trendeknek megfelelően, a Do not Skip dubstep-electro betéteivel és a már ismerősen csengő effektekkel. Ezt követi az AK47, ami hónapok óta szaggatja a klubok és arénák tetejét, majd a nagyon hangulatos minimal track, a Based on a True Story. Negyedik helyen a címadó dal, az Impact – igazi himnusz, hossza ellenére, bár személyes kedvenceimtől azért még elmarad. : ) Aztán a Three O’Clock, mert Armada vitorlái alatt nem jöhet ki album vokál trackek nélkül. Eleinte nehezen vette be a gyomrom W&W neve alatt ezt a dalt, de végülis egy kellemes dalocska, nem rúgja ki a ház oldalát, de talán ilyen is kell. A Cookie Jar után következik a tavasz és az ASOT500 bulik bombája, egy dal a fiatal tehetség, Wezz Devall közreműködésével – Phantom. Majd a nyár dutch-house ízű slágere, a Twist. Rövid, kellemes, teker, csupa nyár, rövidsége ellenére egy nagyon kellemes darab!
Ezután jön olyan, amire nem igazán számítottunk - egy líraibb hangvételű dal, a Nowhere to Go. Zongorabetétek, szép női vokál, ugyanakkor szokásos W&W íz. Lehet elfogult vagyok, de szerintem egy nagyon jó track lett annak ellenére, hogy nem igazán illik bele az album profiljába.
A Code Red nagyon találó cím a következő dalra, szigorúan mozgósítja a lankadó partiarcokat hajnal 5-6 környékén is. : ) A törökök csillaga, Ummet Ozcan közreműködésével készült Velicity egy régebbi ID volt, azóta csak mégjobban megszerettük. A Treasure Chest-ben tagadhatatlanul érződik Leon Bolier keze munkája, de nem is baj ez, a Saturn is elképesztően sikerült sötét hangzásával. Ezt követi a State of Emergency, a harmadik és egyben utolsó vokál track az albumon, kicsit nálam elmarad a Nowhere to Go mögött.
Az első lemez végére két bika track, a tavalyi W&W himnusz follow-up dala, a Beta, ami bár elmarad a W szettek csúcsát képző Alpha-tól, de még mindig egy nagyon kemény darab! Végezetül a Search for Tomorrow, ami túlzás nélkül az album dala. Gyönyörű vokálos betétek, emelkedett hangnem, kicsit hasonlít a Gaia hangzásra. Csodálatos lead, majd a harmóniát nyakonvágó breakdown..egy újabb himnusz a két holland gyerektől. ASOT500-on is hódított, azóta reménykedtem hogy ne menjen levesbe az a nagyszerű ID és valaki adja ki, de így hogy W&W dal, teljjes a gyönyör. A 9 perces hosszba belefér egy sejtelmes hidden track hat perc után, érdekes-érdekes.. : )
A második lemezt nem rágnám végig, 15 darab remix régebbi-újabb nótákhoz, majd három „klasszikus” radio editben. Néhány kiemelkedő remix a CD2-ről: D.N.A. (Mark Sixma Remix), Impact (MaRLo Mix), Mustang (Wezz Devall Remix), System Overload (Aaron Camz Remix) és az Alligator F*ckhouse (vs Jonas Stenberg) (Andrew Rayel Stadium Remix). Ezek egyszerűen gyilkosak, de a többi is nagyon korrekt darab!
Az album végére érve, több mint két óra zenehallgatás után az ember széles mosollyal a fején léphet vissza a valóságba, ebben az albumban ugyanis sok hiba nincs. Értékelésem 9/10 az albumra, ennél csak egy Colosseummal tudnék rá többet adni, de annál meg nem is lehet többet adni! : D
Egy szó mint száz – a trance 2011-es világában úgy kellenek az ilyen előadók és albumok mint egy falat kenyér. Vezető artistok bohóckodnak az albumjaikon, csalódást csalódásra halmozva, populárissá téve a trance-t és megölve annak valódi stílusjegyeit. A „trance”, vagy legalábbis az elektronikus zenei stílusok fúziójából kialakuló/kialakult szcéna az ilyen fiatal tehetségek kezében van. Hajrá-hajrá! : )
