Sound of Cream with Wippenberg @ Dokk Club

Az ősz első trance bulija volt a hétvégi SoC. Még augusztus közepén elkezdték reklámozni az illetékesek a programot, nagyon helyes módon, most nem volt arról szó kevés emberhez jutott el a hír. Sajnos ennek ellenére három eseményt is sikerült a budapesti kluboknak egy estére szervezni, trance-es szempontból. Remélem egyszer már Wendl Gáborék hepajára is eljutok mindenféle időpontütközés nélkül, mert ugye a SoC egyetlen és utánozhatatlan. :D Volt még egy rendezvény, szívemhez közelebb álló lemezlovasokkal és külföldi vendéggel, de az ottani szervező gárda nagyon hamar leírta magát a szememben, szóval ők nem is jöttek számításba...az idő meg ugye telik, csip-csip eljött szeptember 18.
Robival a Nyugatitól vettük az irányt a Hajógyári felé, kiváló szemerkélős időben, jobbat nem is kívánhatna az ember ugye? :D Elütöttük azért az időt, végül is most találkoztunk "offline" először, volt miről dumálni. Még nyitás előtt odaértünk a Dokkhoz, befutottak a rezidensek, elkezdtek pakolászni és lassan beengedtek minket is. Karszalag, ruhatár, jók vagyunk.
Pár perc után befutottak Timiék is, megismerkedtünk Csillával, rég találkoztunk szóval volt miről dumálni velük is. Nem nagyon akartak beindulni az emberek, de olyan éjfél körül már egész szép számmal voltunk. Antoos kezdte az estét, nagyon alapozós kis szett volt, nem könnyű nyitni az estét egy embernek sem. Tebron éjfél körül kezdett, szép lassan emelte a hangulatot ahogy az emberek is kezdtek feléledni. A Dash Berlines Wired után már nem volt megállás, jött a Bolier & Schossow féle 2099 (óriási kedvenc), majd a Swedish House Maffia nyári slágere, a One, elég pörgősen, garancia az őrületre. Fél kettő körül Wippenberg vette át helyét a pult mögött, eleinte érthetően volt morci, nem volt könnyű egy ilyen befejezés után intro-t csinálnia. Legalább bemelegített közönséget kapott. :D
Wippenberg pötyögős kezdése után felcsendültek a saját remixek illetve nóták is, de nekem valahogy nem volt meg az a zizz mint más SoC bulikon, nem miatta jöttem el, nem az én stílusom ez a proghouse/tech house. Meg is untuk a banánt, lőttünk pár képet és kicsit kimentünk szellőzni. Volt rá okunk, nagyon szép számmal voltunk a Dokkban, teltház volt, de nem hering feeling, pont jó volt. :D Ami a közönséget illeti: ott voltak természetesen a visszajáró pozitív vendégek, de rengeteg sutyerák is volt most. Kedvencek a többször hátraugráló, majdnem bennünk eleső trió, a mellettünk álló 140 centi körüli barátnői társaság akik nem táncolnak, nem mozognak, de ha meglököd őket sír a kicsi szájuk, stb. SoC buli most hozta először a Hajógyári alja színvonalt, dehát a zenéért megy az ember szórakozni, nem pedig a s.ggfejek miatt. :)
Pár perc után visszamentünk, jött az idei Wippenberg sláger, a 100. Összefutottam Alexával is, meg is lepődtem kicsit de nagyon örültem hogy új embereket is vonz a stílusunk. :)
Wippenberg egyébként jól érezte magát a szett közben, énekelt, kéz a magasban, pacsizott az emberekkel, minden ami kell, dicséret neki. Többet viszont nem hinném hogy látjuk nálunk, különböző dolgok miatt...
Kicsit még lötyögtünk, de három körül már annyira egyhangú volt a szett - legalábbis nekem - hogy inkább kiültünk a kocsiba hűsölni. Nem is mentünk vissza, körbejártuk az új albumokat filmeket meg mindenféle baromságot ami eszünkbe jutott. El is hussant az idő, visszamentem a kabátomért és go home 5 körül.
Alapvetően nem volt rossz az este, Tebron Norbi szettjében nem csalódtam, Wippivel pedig tisztában voltam hogy mit is fog körülbelül játszani. Következő állomás a Bónusz Stage #3, a trancefamilyHUN aprajával-nagyjával, igazán jó lesz. Alig várom :)